Az ünnep üzenete
Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Az ünnep eredete a 4. századik nyúlik vissza. Kezdetben az adventi időszakban böjtöltek a hívek, kerülték a zajos mulatságokat és a házasságkötéseket. Ez a szokás a 20. században eltűnt.
Ez a négy hét a csönd, az elmélkedés, az imádság időszaka. A befelé fordulás ideje ez, meg kell ismernünk azt, akire várunk. Az belső figyelem mellett gondot kell fordítanunk családunkra is, készülnünk kell a karácsonyra. Gondos, személyre szóló ajándékokat találjunk ki és vásároljunk. Igaz, advent nem a vásárlás, hanem inkább az elmélkedés ideje.
Az elmélkedés, a csönd nem jelent szomorúságot, depressziót. Megnyugvást, erőt nyújt, vidámságot kölcsönöz számunkra.
Szokások
Adventkor a 19. század óta koszorút készítünk fenyőágakból, melyet négy gyertyával díszítünk. A gyertyák színe egy rózsaszín – ami az elkövetkező ünnep miatti örömünket nyilvánítja ki – kivételével lila, mert a katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe. A négy gyertya egy-egy fogalmat szimbolizál, a hitet, a reményt, a szeretetet, az örömöt.
A 20. század elején kezdtük használni az adventi naptárt. Minden nap egy-egy édességet: csokoládét, cukorkát rejt a naptárban, amit a gyerekek aznap megehetnek.
A Várta
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.
Juhász Gyula
