- Szubjektív módon könnyen megítélhető egy alkotás: tetszik vagy nem tetszik; de hogyan dönthető el egyáltalán bármiről is, hogy művészeti alkotás vagy nem éri el ezt a szintet?
- A befogadásnak valóban van szubjektív, de objektív oldala is. Kodály mondta a zenével kapcsolatban, hogy "a zene mindenkié", ezt a képzőművészetre is értve kiegészíteném azzal, hogy nem minden zene mindenkié. Bárkinek van joga bármit mondani, természetesen, de a vizualitás tanulható, és érdemes is, ha szeretnénk mélyebbre hatolni a megértésben. Az, hogy állandó kiállításaink 100 évre visszamenőleg adnak áttekintést a képzőművészet bizonyos szeletéből, eleve nagy lehetőség, de nem hisszük, hogy mindenkinek művészeti diplomával vagy művészettörténeti műveltséggel kellene rendelkeznie. Véleményem szerint az a fontos, hogy valódi élményhez jusson az érdeklődő, találkozzon az eredeti művészeti alkotással, mert olvasni róla lehet, fellapozhatunk újságokat, de az akkor is csak másodlagos, virtuális élmény. A közeljövőben elsősorban a fiatalokat szeretnénk megfogni, hogy párbeszéd és tapasztalat jöjjön létre, hogy ne legyen idegen mindez számukra. Annál izgalmasabb kaland nincsen, szerintem, mint résztvenni a kortárs, most alakuló, születő művészetben. A klasszikus művek sem egyből klasszikus mivoltukban pattantak elő, a maguk korában vitákat váltottak ki, beszéltek róla.
Az eredetileg augusztus 31-ig tartó Hommage á Picasso kiállítást például sikerül még egy héttel tovább magunknál tartani, és kedvezményes, 200 forintos jeggyel várjuk a tanulókat. A napokban igyekszünk minden iskolát értesíteni a lehetőségről, hogy szeptember elején megtekinthessék még a kiállítást.
- Gyakran szóba kerül, hogy a fiatalokat nem érdekli a művészet. Nem inkább arról van szó, hogy fontos, hogyan kerülnek kapcsolatba vele?
- Ez teljesen így van. Őrülten nagy halmaz a művészet, van, ami érdekel valakit, van, ami nem. Naprakészen igyekszünk tartani magunkat, olyan műveket hozunk ide többek között, melyek a fiatalok anyanyelvén szólnak, úgynevezett digitális műalkotások.
2005-ben alapította meg a a Silicon Computer
a DART'S Alapítványt Sztojalovszky Béla elnökségével a kortárs képző- és média művészet
támogatására, és ugyanebben az évben rendeztük meg közösen az első, majd 2007-ben a második Digitális Művészeti Fesztivált, aminek a
rövid neve DART'S (Digital Arts).
Egy ilyen kiállításnak a megszervezése is a korábbiaktól eltérően zajlik, 27 művész munkáit mutattuk be, a világ minden részéről elektronikus formában küldték el nekünk a műveket, és mi nyomtattuk ki őket a szükséges paramétereknek megfelelően. Vállaltuk, hogy egyetlen példányban készítünk el egy művet, a kiállítás végén pedig megsemmisítjük. Nem csak ebben a közegben, de ebben talán különösen bizalmi kérdés az együttműködés, mely jó esetben további együttműködéseket szül.
- A digitális eszközök tömeges elterjedésével bizonyos értelemben könnyebb alkotni. Legalábbis könnyen hozzáférhető a technika. Veszprémben vannak olyanok, akik ezekkel művészeti alkotásokat hoznak létre?
- Vannak jelentős veszprémi alkotók a média művészet (digitális kultúra) területén, többek között
Jokesz Antal, Áfrány Gábor, Navratil Ferenc, Révész Éva Gabriella, továbbá a fiatalalabbak között is biztosan, és velük is szeretnénk megtalálni a kapcsolatot a jövőben. Kifejezetten a középiskolás korosztálynak és huszonéves alkotóknak tervezünk egy pályázatot, amelyre multimédiás, digitális művekkel lehet majd jelentkezni, függetlenül attól, hogy hivatalosan foglalkoznak-e művészettel.
A technológia valóban könnyen hozzáférhető, és bárki bármit csinálhat, de ettől még nem lesznek azonos súlyúak az elkészült alkotások. A titok éppen abban van, hogy míg az egyik művészeti alkotás, addig a másik csupán egy dokumentum. Egyetértek azzal, hogy bizonyos értelemben a számítógép korunk népművészeti eszköze. A túl sok ellen nem tudunk tenni, de idővel kiemelkednek művek. Kiállítási tapasztalatunk, hogy azok, akik talán más környezetben találkozva ezzel a technikával idegenkednének tőle, itt a kiállítótérben életkortól függetlenül érdeklődéssel tapasztalják meg. Ez az egyik fő irányunk a közeljövőben, hogy helyet adjunk a digitális művészetnek -vagy nevezzük új médiumnak-, ehhez persze megfelelő eszközök is kellenek. Például szeretnénk egy videofalat, mely több modern kijelzőből áll össze.
- Az új technológia a szerzői jogok, a megosztás fogalmát is újra értelmezik.
- Azt mondják, hogy aki nem létezik a weben, egyáltalán nem létezik. Ebben van némi igazság, ugyanis a webre felkerült információ már nem veszik el, ugyanakkor mégis kérdéses ennek a megbízhatósága. Ezeket az eszközöket mi is szeretnénk felhasználni, hogy eljussunk a közönséghez. Ebben is a naprakészség a kulcs, véleményem szerint. Meg kell találnunk annak a módját, hogy tudjanak rólunk. A 90-es években a Tankcsapda, a Pál Utcai Fiúk koncertezett a Pincegalériában, az irodalom -elsősorban a Vár Ucca Műhelynek köszönhetően- most is jelen van a Művészetek Házában, a tér sok műfaj befogadására alkalmas, és szeretnénk is ezzel a lehetőséggel élni a jövőben is.
- Ősszel milyen új kiállítást terveznek?
- Ami biztos, hogy elkészül a Veszprém reneszánsz korát bemutató, szellemi és tárgyi alkotásait ismertető könyv, illetve november 14-én nyitjuk meg Zoltán és Madeleine Kemény műveinek kiállítását, a házaspár szobor- és festészeti alkotásait láthatja a közönség. Jelenleg a Picasso kiállítás mellett Günther Uecker alkotásai is láthatók még.