A József Attila-díjas költővel Ladányi István egyetemi docens és Tömöry Péter író, rendező beszélgetett a rendhagyó eseményen a László Károly Gyűjtemény Várgalériájában.
A Művészetek Háza igazgató-helyettese, Kilián László köszöntőjében kiemelte a bemutató időpontja, illetve a január 22-ére eső magyar kultúra napja közötti párhuzamot. Az intézmény a kultúra és a művészetek istápolására szegődött – tette hozzá.
A kulturális műsor részeként Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolából Uher Bálint és Csóka Levente muzsikáját hallgathatta a közönség.
Szabó Dániel
Ezt követően, ráhangolódva a találkozó tényleges okára, Szabó Dániel, az Alig Színpad művésze olvasott fel néhány alkotást az új verseskötetből.
Ladányi István
A Jutunk-e, s mire, édes úr? című kötet kapcsán Ladányi István osztotta meg gondolatait, aki elemzésében kiemelte: sokféle világot hoz létre ez a sokféle vers, melyek külön-külön fognak neki a világ teremtésének – utánzás helyett. A Pannon Egyetem docense rávilágított, hogy bár a „Géczi-vers kíméletlen, nem adja meg az otthonosság érzését”, pontosan ezzel készteti az olvasót válaszreakcióra.
Géczi János
Az általa feltett „létezik-e ihlet” kérdésre a szerző úgy válaszolt, hogy nincsenek konkrét események, élmények, vagy akár ihlet, melyek formálhatják az írást, számára az alkotásnak folyamata van.
Tömöry Péter
Tömöry Péter a Múlik című esszékötet bemutatásakor olyan ember naplójának titulálta a művet, aki számot vet életével és rögzíteni akar valamit. A kolozsvári születésű drámaíró határozottan úgy látta, hogy a kötet szerzője életművet akar csinálni. – Benne van szinte minden motívum, egy hiányzik: az ember.
Az író szavaira reflektálva Géczi János megjegyezte: eredeti formájában valóban lehetett volna napló is, de az idő múlásával inkább olyan könyv lett belőle, amelyhez saját életét is felhasználta.
A könyvet érdemes elolvasni, mert gazdagodik tőle az ember – zárta gondolatait Tömöry Péter.
