A megemlékezésen Imre Tamás, a Brusznyai Árpád Alapítvány kuratóriumának elnöke mondott beszédet. Mint mondta, generációja a legvidámabb barakk gulyáskommunizmusába született bele, az iskolában 1956-ról csak mint ellenforradalomról hallott, már ha egyáltalán szóba került.
Imre Tamás
Felidézte, hogy 1989-ben Pozsgay Imre a rádióban népfelkelésnek minősítette az eseményeket, tudatosan egy olyan időpontot választva, amikor Grósz Károly, az MSZMP főtitkára éppen Svájcban tartózkodott a világgazdasági fórumon. A vezető kezéből láthatóan kicsúszott az irányítás, azzal riogatta a párt támogatóit, hogy a szocializmus bukásával az anarchia és a fehérterror lesz úrrá.
„Megtapasztaltuk, hogy szerencsére nem így lett” – mutatott rá Imre Tamás.
Porga Gyula, Ovádi Péter
A kuratóriumi elnök szerint generációjának felelőssége, hogy tiszta képet fessen 1956-ról. Városunkban ez talán könnyebb feladat, mert van egy Brusznyai Árpádunk, egy veszprémi hősünk, akit tiszta forradalmárként fel lehet mutatni a fiatalok, diákok előtt. Brusznyai a forradalom napjaiban is megőrizte józanságát, életeket mentett azzal, hogy megtagadta a fiataloktól a hevesen követelt fegyvert. Erényeit a forradalom leverését követően nem tudta megbocsátani a hatalom, ezért 1958. január 9-én meg kellett halnia. Mindannyiunk feladata, hogy megőrizzük emlékét – zárta beszédét Imre Tamás.
A megemlékezésen Oberfrank Pál színművész mondott beszédet, a megemlékezők pedig mécsesekkel és virágokkal fejezték ki tiszteletüket a mártír emléke előtt.
