A monodráma Georg Büchner Woyzeck című drámája miatt született. Azért miatt, mert esetünkben nem a büchneri történet kerül átdolgozásra, hanem az a karakter, aki elsősorban Büchner miatt maradt fenn a drámairodalom számára. A büchneri hagyománytól eltérően a főszereplő figuráját ezúttal a környezetéből kiemelve, egyedül láthatjuk.
– A történet maga töredékekben maradt fent, így nagy szabadságot ad az embernek, engem pedig különösen a karakter titokzatossága érdekelt – fogalmazott a rendező lapunknak adott interjújában. Oláh-Horváth Sári hozzátette: aktuálisnak találom ezt a darabot, mely Büchner miatt született, de Wojceket tovább gondoltuk és új környezetbe helyeztük bele.
Az író-rendező hangsúlyozta, „a Woyzeck történethez mint alapanyaghoz nyúltam vissza, teljes szabadságot adva ezzel a témának, a színésznek és magamnak is. A karaktert a próbafolyamat alatt teljesen újragondoltuk, életét egy új környezetbe emeltük be. Azonban a főbb motívumokat, mint például a gyilkosság vagy a skizofrénia ténye meghagytuk, hiszen pont emiatt érdekelt engem ez a történet. A motívumok mellett a szereplők is változatlanok, azzal a különbséggel, hogy itt mint múltbéli képek, emlékek vannak csak jelen Wojcek emlékezetében. Tehát, ennek a Wojceknek az életében is volt egy Kapitány, egy Doktor, a szerelmét Marienak hívták. Az egész dráma egy parafrázis, egy utángondolás: mi történt volna, vagy mi történt Wojcekkel a gyilkosság után, hogyan dolgoz(hat)ta volna azt fel lelkileg, milyen mértékben és hogyan lett hatással életére ez a tett.
Az egész rendezői koncepció arra épült, (de már az írás folyamata alatt is ez volt a fő kérdés) ki lett, mi lett abból a Wojcekből, aki féltékenységből megölte Mariet. A színpadon egy olyan embert látunk, aki nem csak a monodráma műfaji jellege miatt beszél egyedül vagy magában, hanem mert tényleg nem tud máshoz szólni, valamiért el van zárva a társadalom tagjai elől. Az, hogy ez az elzártság, bezártság önkéntes elvonulás-e vagy kényszer nem derül ki, de folyamatosan keressük rá a választ.”
Egyedül van magányában, félelmében. Azt mondják, csak a bűnös ember fél. De miben is bűnös Wojcek? A darab Büchner: Woyzeck című drámáján alapszik, annak egy 21. századi parafrázisa. A parafrázis Wojceke harminc éves, tehát egy fiatalember, akinek a legszebb éveit kellene hogy tartogassa a jövő. Ez azonban a környezetében élő emberek és saját maga miatt valószínűleg nem valósulhat meg. Wojceket az elhagyatottság és az elzártság állapotában látjuk, hogy mi történik vele, az a darabban kiderül.
Az előadást Gere Dénes Ákos játssza.
