Az életük folyamatos megismerés, tanulás, ebben segítenek a tanárok, a könyvek és a múzeumok – mondta megnyitóbeszédében Talabér Márta, a Veszprém Megyei Önkormányzat alelnöke. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos az az összefogás, ahogy a veszprémi, a sepsiszentgyörgyi, illetve a komáromi múzeumi dolgozók megálmodtak egy ilyen tárlatot, mely múltunkról, ősi hagyományainkról, a Balaton-felvidékiek és a székelyek sajátos szokásairól mesél. Ahogy végignézünk ezen a kiállításon az jut eszünkbe, hogy mennyi mindent nem tudunk, vagy mennyi mindent elfelejtettünk már. A kiállított ruhák, tárgyak, fotók felelevenítik a pünkösdi ünnepet, az asszonyfarsangot, vagy épp a húsvéti szánozást. Megtanítanak bennünket arra, hogy a falusi élet mennyire természet közeli, hiszen a falusi emberek azok, akik tudnak örülni, ünnepelni, s e közben egymásra figyelni – mondta Talabér Márta. De egy fontos emberi tulajdonságra is megtanít, hogy ne hagyjuk el gyökereinket. Ez a kiállítás közelebb vihet bennünket a határon élő magyarokhoz.
A székelyekkel való kapcsolatot erősítette az ünnepen az is, hogy a múzeum bejáratánál székely mesterek mutatták be és kínálták portékáikat, a patkolt tojást, az igazi székely mézeskalácsot, vagy épp kézzel festett kerámiákat.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere kiemelte mennyire örül annak, hogy épp Szent István ünnepén látható először ez a tárlat, itt Veszprémben. A két város közötti kapcsolat ugyanis olyan erős – mondta Sztakics, hogy azt a kommunizmus sem tudta elszakítani. Ez a kapcsolat eleinte csak a kereskedelemben és a színházak között volt érezhető, most viszont az oktatás területén is kapcsolatot keresünk egymás között. A kiállításról szólva a székelyföldi alpolgármester elmondta, hogy büszkén hirdetik azokat a népi hagyományaikat, szokásaikat, melyek segítettek megőrizni magyarságukat, magyarságtudatukat a legnehezebb időkben is.
Veszprém város részéről Czaun János alpolgármester üdvözölte a múzeumok közötti köteléket. Mint mondta, két történelmi múltú város összefogását példázza, ami ma a Laczkó Dezső Múzeumban látható. Ünnepeljük Szent István államalapítónkat, és ünnepeljük az ünnepeinket bemutató kiállítás megnyitóját is. Az ünnepek adják a hétköznapok színét, melynek lényegét csak közösségben lehet igazán érezni – mondta Czaun. A városatya felelevenítette augusztus 20. ünneppé, kiemelt állami ünneppé válásának történetét. Emlékeztetett, hogy az igazán nagy fordulat a második világháború után következett, amikor a Rákosi diktatúra ha megszüntetni, eltörölni ugyan nem is merte, de új köntösbe öltöztette ünnepünket. Ekkortól lett augusztus 20.-a az új kenyér, vagy az alkotmány ünnepe. A szabad független köztársaság 1990 óta szabadon ünnepli a legszebb magyar nemzeti, állami ünnepet, Szent István ünnepét. Ma itt Veszprémben pedig nem egyedül ünneplünk, hanem testvérvárosainkkal együtt, s így lesz teljes az ünnep.
Az Ünnepek és találkozás II. címet viselő kiállítás átfogóan
mutatja be a Székelyföld egyes területeinek, illetve a Balaton-felvidéknek
egyedi, sajátos szokásait.
A bemutatott tárgyak vallási szempontból is elkülönülnek. A protestáns vidékek, mint például Háromszék visszafogottabbak a szentekhez kötődő ünnepekben, profánabbak, színesebbek. Csík épp az ellenkezője, itt erősen szakrális töltetűek az ünnepek. A kiállítótermekben a Bakonyból és a Balaton-felvidékről a raposkai szálláskeresés, a Szent György-hegyi asszonyfarsang, a magyarpolányi Szent Flórián napja és Pfingstnigel (pünkösdi bohóc) szokásai, míg Székelyföldről a bölöni farsang alakoskodói, a csíkszentdomokosi Szent Sír-őrzés, a székelytamásfalvi húsvéti szánozás, és a csíkcsatószegi úrnapi sátor láthatók.
