A Pozsonyi Magyar Galéria elhozta Veszprémbe a felvidéki magyarság egyik legnagyobb mártírjának emléket állító képgyűjteményt. Gróf Esterházy János a második világháború alatt és az azt megelőző években végig kiállt a magyar kisebbség és a zsidóság jogaiért. Pozsony felszabadítása után először Szibériába került kényszermunkára, majd átadták a csehszlovák hatóságoknak, akik a fasizmussal való együttműködése miatt először halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1957 tavaszán a fogságban érte a halál.
A kiállítást méltatta és az egybegyűlt vendégeket Porga Gyula, Veszprém város polgármestere köszöntötte.
A tárlat megnyitóján beszédet mondott dr. Márfi Gyula érsek, aki kiemelte, hogy a pozsonyi parlament egykori képviselője igazi keresztényként nem csupán a magyar, hanem más népek érdekeit is igyekezett védeni. Jól példázza ezt, hogy a bécsi döntés után a szlovák lakosság jogainak tiszteletben tartását követelte, ráadásul ő volt akkoriban az egyetlen képviselő, aki nemmel szavazott a zsidótörvényekre. „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” idézte az érsek. Ez a mondat a kiállítás több képén is szerepel.
A rendezvényen megszólalt Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke. Elmondta, a kiállítás küldetése az, hogy megismertessék az emberekkel a gróf életét és tevékenységét. Az emlékbizottság emellett Esterházy rehabilitációjáért is küzd, hiszen Szlovákiában a mai napig háborús bűnösként tartják számon.
Martényi szerint az egykori politikus ártatlanságának megállapítása jelentős lépés lehetne a magyar-szlovák megbékélés útján.
Horák János
