Mondta Korzenszky Richárd perjel a Veszprémi Művész Céh kiállításának megnyitóján pénteken, Tihanyban.
A bencés apátság galériájában a perjel azzal folytatta: a nemzeti ünnep közelében arra is kell gondolni, hogy a bot és a vászon zászló is lehet, vagyis legyenek olyan művészek, akik nemcsak leképezik a körülöttük lévő világot, hanem alkotásaikkal túlmutatnak önmagukon, felkiáltójellé válnak. Ez történik itt - állapította meg Korzenszky Richárd a tárlatról.
Somogyi Győző, a Veszprémi Művész Céh alapítója visszaemlékezett az alkotóközösség 1988-as alapítására. - Merész gondolat volt - mondta -, hiszen a szocializmusban áthághatatlan akadály volt profi és amatőr, fővárosi és vidéki művész között. A veszprémiek ezért szándékosan választották a középkori elnevezést: céh. Kimondatlan alapszabályuk, hogy egymásnak nem kritikusai, mert az szétveri a közösséget - magyarázta.
Felidézte a céhes lakomák hangulatát, a céh, mint "szeretetközösség" működését. "S itt magasodik felettünk Tihany, az apátság, amely megadja a szakrális helyet a művészeknek évről-évre, hogy kiállítsanak" - mondta Somogyi Győző.
Búzás Huba költő Egry József szavaival köszöntötte az egybegyűlteket. A kiállított festményekről, kisplasztikákról, szobrokról, montázsokról azt mondta: a pannon szellemiség jelenik meg bennük, modern európai látásmóddal. A kiállított művek reprezentálják a pannon valóságot, az e tájban élő ember lelkületét - vélte.
A megnyitón Gáll Isis hársfaművész saját szerzeményeit adta elő Gáll Arielle zongorakísérete mellett.
A több mint harminc művész alkotásait felvonultató tárlat a tihanyi bencés apátság galériájában június 10-ig tekinthető meg.
