Az előadásban felhasznált nagypénteki misztériumok a maguk idejében igazi „népszínművek” voltak. Professzorok írták, és a csíksomlyói ferences barátok lejegyzésében maradtak ránk. Az 1751., az 1752., az 1759. és az 1766. évi csíksomlyói misztériumok, valamint egy ismeretlen helyről származó passiójáték felhasználásával mindezeket színpadra írta Katona Imre.
A különleges szertartásjátékában Krisztus passiója össznépi rituálé, amelyben egy színházi közösség kínokkal teli, ám felemelő alkotómunkájának részeként születik újjá a passió. A Csíksomlyói magyar passió a rendező, Pataki András koncepciója és dramaturgiai munkája nyomán jelentős módosuláson esett át: a végzések (jelenetek) közti közjátékok dalszövegekké alakultak, amelyekre Szarka Gyula (Ghymes együttes) szerzett a népénekek világát idéző modern hangzású zenét. Az orgonán és dobokon megszólaló dallamok és ritmusok a kortárs tánctechnikák felhasználására ösztönözték Demcsák Ottó balettművészt, koreográfust.
Az Evangélium Színház és a Forrás Színház közös előadását Pataki András rendezte.
