– Miért választotta anno, hogy pedagógusi pályára lép?
– A rövid válaszom erre, hogy vagányságból (nevet). Abban a közegben, ahol én éltem, a pedagógusi diploma értelmiségi pályát jelentett, melyet a környezet is tisztességes célkitűzésként ismert el. Akkoriban a tanár egy vállalható, identitással rendelkező személyiség volt, és borzasztó látni, hogy ma már ezek a dolgok elvesztek. Komoly baj van az iskolával, és ehhez kapcsolódóan a társadalommal is, ha a tanár nem érzi tanárnak, a tanuló pedig tanulónak magát, mert nem tudják ezt a szerepet felfogni, jelentőségét megbecsülni. A tanár addig bírt tekintéllyel, amíg az identitások a helyükön voltak.
– Sok időt töltött a pályán, mi változott ez alatt a közel negyven év alatt?
– Van, ami változott és van, ami nem. Például végig partnerként kezeltem a gyerekeket, mely hatalmas hozadékkal járt, hiszen az ember rengeteget tud tanulni tőlük. Legkevésbé viszont a tanárok életkörülményei változtak, rémesen nem tudják megfizetni őket. Azzal, hogy ma tömegesen lehet bekerülni a felsőoktatásba, felhígult a pálya, ezáltal megszűnt a kemény küzdelem is a bejutásért, ami pedig mindenképp az értékek ellen ható változás volt. Úgy gondolom, hogy aki kiküzd egy pozíciót, az tisztába kerül annak a státusznak az értékével, ettől pedig önazonosságot és tekintélyt nyer az illető. Problémát jelent az értékrendek stabilitásának eltűnése, mivel a tanároknak kiszámíthatóságra és magabiztosságra van szükségük, hogy munkájukat el tudják végezni.
– Mennyire becsülték meg munkája során?
– Visszautalva az előző kérdésre adott válaszomra, a megbecsülés véleményem szerint nem abból áll, hogy valakit elismernek pedagógusnap alkalmából. Sokkal inkább a külső keretek, az értékrendek biztosításáról van szó, mely ha megtörténne, vonzóbb lehetne a pálya. Érdemes lenne megnézni, hány pedagógust veszített el csak azért a társadalom, mert nem tudta nekik biztosítani a családjuk fenntartásához szükséges fizetést. Ehhez kapcsolva szeretném elmondani, hogy nagyon megnehezedett ez a munka. Értem ez alatt, hogy a gyerekek nem értik meg: nekik érdekük fűződik ahhoz, hogy kihasználják az iskolában rendelkezésre álló időt, hiszen csak így lehetnek valakik az életben. A társadalom közgondolkodása távol áll attól az elképzeléstől, miszerint az érvényesüljön az életben, aki megtanulja, amit kell. Mindettől függetlenül a mai napig olyan szakmának tartom a pedagógusi pályát, amitől az emberi élet kiteljesedhet.
