A hagyományos kultúrákban a gyermekáldás a mindennapi élet része volt. Már a házasságkötéskor igyekeztek mágikus úton biztosítani az ifjú pár gyermekáldását: például a templomból kijövő pár nyakába búzát szórtak, az ifjú pár lakodalmi asztalára rozmaringos almát tettek.
Az elsőszülött gyermeket nagy örömmel fogadták, a negyedik, ötödik gyermek azonban már komoly megterhelést jelentett a családnak. A szegénység, valamint a huszadik század elején, főleg református vidékeken elterjedt egykézés veszélyes cselekedetekre kényszerítette a fiatalasszonyokat, lányokat.
A gyermeket akaró asszonyok sokat imádkoztak Szűz Máriához és Szent Annához gyermekáldás reményében. Böjtöket tartottak, búcsúba zarándokoltak, Istennek tetsző életet éltek.
A várandós asszonyt családja nemigen óvta, ha fizikailag lehetséges volt, egészen az utolsó időkig dolgozott. Az állapotos asszony babonás félelemmel óvta magzatát, rengeteg szabályt kellett betartania az egészséges újszülött reményében. A Somló környékén úgy tartották, hogy a nyulat ne bámulja meg a várandós, mert nyúlszájú lesz a gyermeke. A hiedelmek, szokások másik nagy csoportja az anya áldott állapotának a gazdaság egészére való átvitelét szolgálta. Európa szerte ismert termékenységvarázslás, hogy várandós asszonnyal gyümölcsfát rázattak a bő termés reményében.
Kedves Olvasó, ha neked is van várandós fényképed, kérlek, küldd el nekem a szuleteskiallitas@gmail.com e-mail címre.
Mészáros Veronika
http://www.magyarmuzeumok.hu/blog
Kapcsolódó oldal: A Kiállítás születik blog bemutatkozása
