Mindszenty József rövid időt, tizennyolc hónapot töltött veszprémi érsekként, ebből ötöt fogságban. A városhoz kötődő életesemények sora tehát igen sűrű, és ezen fordulópontok nyolcvanéves évfordulójának megünneplésére a főegyházmegye programsorozatot szervezett. Szerdán, november 27-én egy újabb fontos nap kerek évfordulójához érkeztünk: nyolcvan évvel ezelőtt ezen a napon tartóztatták le a nyilasok a regnáló püspököt. Ez alkalomból nyílt időszaki kiállítás a Várbörtön kápolnájában, ahol tájékoztatást kaphatunk a körülményekről, és megismerhetjük, miként viselte Mindszenty a börtönéletet.
A hivatalos indoklás szerint Mindszenty erőszakkal ellenállt a hatóság intézkedésének, letartóztatásának oka azonban inkább közéleti szerepvállalásának tudható be. Elutasította, hogy felesküdjön a nyilas kormányra, majd amikor a front elérte a Dunántúlt, memorandumot fogalmazott meg Apor Vilmos győri és Shvoy Lajos székesfehérvári püspökkel, valamint Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal közösen, melyben felszólították a kormányt az értelmetlen pusztító háború azonnali befejezésére és a zsidóüldözés megszüntetésére. Nem kellett sokat várni a nyilasok válaszára: 1944. november 27-én a hatóság emberei megjelentek a mai érseki palotánál, hogy őrizetbe vegyék az egyházi vezetőt. Mindszenty megtagadta, hogy kocsiba tuszkolják, és önként, gyalog vonult a rendőrség fogdájához, miközben áldást osztott a különös menetet figyelő veszprémieknek.
Erdő Péter
A szerdai kiállításmegnyitó fő programját nem az igencsak szűkös börtönkápolnában, hanem a Veszprémi Törvényszék nagy tárgyalótermében rendezték meg. Itt felszólalt házigazdaként dr. Némethné dr. Szent-Gály Edit, a törvényszék elnöke, aki büszkén ismertette az épületegyüttes történetét. Az egykor itt álló vármegyeháza épületét 1886-ban vette használatba a törvényszék, majd 1906-ban jelentős átépítésen esett át az ingatlan, és elnyerte mai formáját. Az épület mínusz harmadik emeletén 2003-ig működött büntetés-végrehajtási intézet, ez volt Magyarország utolsó várbörtöne, ami húsz évvel később az Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhetően modern börtönmúzeummá változott.
Az esemény csúcspontjaként Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek tartott előadást arról, miként határozta meg Mindszenty József működését, külső cselekedeteit vallási élete és meggyőződése, különösképpen az engesztelés motívuma. „Az engesztelés a vallások történetében a bűn enyhítésének útjaként jelenik meg. Kultikus cselekmények, imák, áldozatok, rituális mosdás, tárgyak megmosása szolgál gyakran az engesztelés eszköze gyanánt” – magyarázta a bíboros, majd bemutatta a történelem során szerveződő engesztelő mozgalmakat.
Ovádi Péter, Porga Gyula, Markovits Aliz
Idézett egy Mindszenty által 1946-ban megfogalmazott körlevelet, melynek „szövegéből egyértelmű, hogy nem politikai szándék fejeződik ki benne, hanem az a hívő meggyőződés, hogy az engesztelő imádság révén Isten megkönyörül rajtunk, és enyhíti népünk sorsát. Ez a gondolatvilág nem stratégiák és taktikák gyűjteménye, hanem Isten és az emberiség kapcsolatának hívő szemlélete az üdvösség történetének keretében.”
Mindszenty bíboros 1948. január 7-én saját kezűleg írt és aláírt végrendeletében is írt arról, mit jelentette számára az engesztelés. Azt írta: a „hercegprímási trónust harminchat órás töprengés és vergődés, két főpap és gyóntatóm meghallgatása után vállaltam, hogy a nehéz viszonyok közt esetleg további fél esztendőre ne késsék a betöltés, és
abban a tudatban, hogy vagy fogság- vagy gyalázatviselő kell most ide, és erre – Isten segítségével – való vagyok”.
Kovács Gergely, a Mindszenty alapítvány elnöke igyekezett kiegyenesíteni néhány a köztudatba beépült, mára azonban bizonyítékokkal alátámasztottan hamis elképzelést. Mint mondta, Magyarország akkoriban a közhiedelemmel ellentéttel nem kényszerpályán mozgott: nem volt elkerülhetetlen a háborúba lépés, sőt az akkori szövetségeseinknek számító németek kifejezetten ennek ellenkezőjét kérték, Horthy azonban személyesen döntött a hadüzenetről. Kovács arra is rámutatott, hogy a vidéki zsidóság kiirtásában a magyar állam az első számú felelős, hiszen az akkori vezetők alig várták, hogy a gondosan kidolgozott terveik mentén megkezdhessék honfitársaink elpusztítását, amit messze a német elvárásokat felülmúlva teljesítettek. „A legfőbb tanulság, hogy nemcsak a vesztes, hanem az erkölcsileg rossz oldalon álltunk” – húzta alá.
Erdő Péter, Udvardy György
Kovács elmondta, hogy akkoriban négy út állt a magyar polgárok előtt: a nyilas kollaboráció, a nyílt ellenállás, a tűrés, és a szolidaritás az üldözöttekkel. Mindszenty ez utóbbit választotta, és erre kérte papjait is. Közéleti aktivitása bátor és figyelemre méltó. Elutasította a gyilkos rendszert, és bár megakadályozni nem tudta, szimbolikusan elhagyta a várost, amikor a kollaboráns ferencesek szentmisén adtak hálát a város zsidótlanításáért. Legbátrabb cselekedete az volt, amikor a dunántúli főpásztorokkal memorandumban követelték az értelmetlen és hazaáruló háború azonnali befejezését. Világos értékvállalása és tettei messze kiemelkedtek az akkori társadalom viselkedéséből, és a legsötétebb időkben sem vesztette el Istenbe és az emberekbe vetett bizodalmát.
A megnyitón Udvardy György veszprémi érsek röviden köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a most nyílt kiállítás létrejöttében, Markovits Aliz, a Várbörtönt üzemeltető VEB 2023 Zrt. vezérigazgatója pedig a látogatók figyelmébe ajánlotta a börtönkápolnában berendezett kiállítást.
