Karácsony Tamás egy héttel ezelőtt szenvedett súlyos motorbalesetet Kaposvár Cseri városrészében. Válságos állapotban került a Kaposi Mór Oktató Kórházba, ahol életéért egy héten át küzdöttek az orvosok.
Karácsony Tamás 1955. november 24-én született, Veszprémben. A színházzal először az egykori Dimitrov Megyei Művelődési Központban került kapcsolatba, ahol segédmunkásként dolgozott. 1972-ben, Szokoly Tamás vezetésével amatőr színpadot alapított Aréna néven.
1978-ban került a kaposvári színházhoz, kellékes-bútoros beosztásba, 1986-ban vált hivatalosan is színésszé.
"Az itt működő alkotóközösséghez tartozást tekintem legfontosabb munkámnak. Babarczy, Ascher, Pauer, Donáth, Szegő, Ács, Gazdag, Gothár, Kornis-Kertész, Selmeczi, Mártha, Melis, Jeles, Eörsi, Spiró, Mohácsi és az utánuk jövők, a színészek és a többiek, a velük eltöltött uszkve harmincöt év életem legboldogabb munkája" - írta életrajzában a kaposvári társulatról.
A kaposvári színház meghatározó művésze volt. 1982-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel díjazták, a nyolcvanas évek végén a Veszprémi TV-találkozón különdíjjal ismerték el Eörsi István Kihallgatás című drámájában nyújtott alakításáért.
A közelmúltban egyik legemlékezetesebb szerepe Ferdinánd főherceg volt Kálmán Imre - Mohácsi János átiratában bemutatott - operettjében, a Csárdáskirálynőben. Utoljára Molnár Ferenc színpadi anekdotájában, a Játék a kastélyban című darabban a lakáj szerepében láthatták a nézők.
A szinhaz.hu oldalon megjelent nekrológjában Bérczes László így írt róla: "Nagy szerepek nem igazán jöttek, de ami jött, azt lelkiismeretesen, alázattal, precízen megoldotta, az utolsót, a Játék a kastélyban Lakáját, igen, kimondhatjuk: tökéletesen. És jött a szépszelíd feleség, jöttek a gyerekek. És maradt a kedvesség, a szeretet, a feltételek nélküli jóság. Amire évtizedek kacskaringói után rájöttem, mármint hogy fontos a siker, a tehetség, a teljesítmény, az okos gondolat, az öntörvényű élet, a társadalmi szerepvállalás satöbbi…, de mégiscsak az a legfontosabb, hogy az ember jó legyen – azt ő eleve tudta. Valószínűleg nem gondolkodott el rajta. Nem volt ilyen szándéka, mert nem kellett, hogy legyen. Ő csak az volt. Jó ember."
A művészt a Csiky Gergely Színház saját halottjának tekinti.
