Központi kérdés: szakképzés

A probléma nagyon jelentős a szakképzés területén, ezt mindenki beláthatja, aki tud számolni - kezdi az igazgató - Jelenleg egy szakoktató fizetése a közalkalmazotti bértábla szerint történik, ami azzal jár, hogy - különösen a hiányszakmákban -  az üzleti életben lényegesen jobb anyagi körülményeket tud magának teremteni a szakember. Ehhez társul még a szakképzés, a képző intézmények társadalmi lenézettsége, a megbecsülés hiánya, ezért nagyon kevés jó szakmabeli választja magának a szakoktatói pályát. A probléma azért is égető, mert azok a korábbi oktatók, akik elhivatottságból, a szakma iránti szeretetből fakadóan lelkesen végzik a munkájukat, lassan nyugdíjba mennek. Szerencsés az az iskola, ahol fiatal és jó képességű gyakorlati oktatók tanítanak.

Mennyiségi és minőségi hiányosságokról is szó van - részletezi Sándor Mátyás - A fiatalok többsége sem pedagógiai, sem szakmai területen nem rendelkezik kellő tapasztalattal, és mire ezeket megszerzi, annyira felértékelődik a piacon, hogy könnyedén elhelyezkedik ott. Az iskolák anyagi lehetőségei, a feszes költségvetések nagyon behatárolják a mozgásteret: elismerésként legfeljebb minőségi keresetkiegészítésre számíthat a szakoktató, de ez az összeg is legfeljebb néhány tízezer forint a béren felül, így még mindig alacsony jövedelmet jelent. Szerencsés az az iskola, ahol egy-egy jól működő alapítvány segítséget tud nyújtani az anyagiakban, de általánosságban ezeknek a szervezeteknek is szűkösek a forrásaik. Tehát karrierként legfeljebb az erkölcsi elismerésre lehet(ne) számítani, a tanulók versenyre való felkészítésén, szakmai sikerein keresztül.

Természetesen az iskolák igyekeznek a szakoktatók folyamatos fejlődését is biztosítani, ehhez pedig az iskola partnerei nyújthatnak felbecsülhetetlen segítséget. Nem igaz az, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja - folytatja az intézményvezető -  Az ismereteket ugyanis nem lehet biztos szakmai tudás nélkül átadni, továbbá egy szakiskola csak akkor képes a piaci igények szerint képezni, ha a gyártókkal, kivitelezőkkel folyamatos kapcsolatot tart fenn. Véleményem szerint iskolánk esetében példaértékű a gyártókkal való együttműködés. Nélkülük az iskola nem lenne képes a jelenlegi eredményeket felmutatni. A tetőanyag, szigetelőanyag gyártó és más cégek is felismerték, hogy hatékony együttműködéssel jobb eredményeket lehet elérni.

A Területi Integrált Szakképző Központok célja, hogy racionalizálják a szakképzést - mondja az oktató - A kezdeményezés jó, de a lényegi problémát, a felsőoktatás túlzott arányát nem képesek ellensúlyozni, továbbá azt a problémát sem orvosolják, hogy míg például érettségit 4 év alatt szerezhet egy tanuló, addig az ács végzettséghez 5 éves képzés kell, mégis ez az "alacsonyabb" szintű a társadalom szemében.