Simon Sándor nyugalmazott ezredes elmondta, 2008. szeptember 11-én a repülőtér kialakításához szükséges rendezési tervet elfogadták. Az eljárásrend következő lépéseként a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyére várnak. Az ezredes felajánlotta szaktudását minden további kérdésben is. Ezután Bálint Ferenc jogi tanácsadó ismertette a helyzet jogi vonatkozásait.
A repülőtér ügyében a legkomolyabb ellenállás a balatonalmádi lakosság körében formálódik. A Kelet-Balatoni Légtérvédő Egyesület igyekszik elérni, hogy a tulajdonosok változtassák meg a repülőtér le- és felszállási irányait, ugyanis szerintük teljes egészében Balatonalmádi fölött zajlana a légi közlekedés, és ezzel túl nagy zajterhelés érné a város lakóit. A szakértőktől megtudtuk, hogy a terhelés az előírt határértékeken belül van, a vitatott leszállópályának az „elfordítása” pedig nem lehetséges, ugyanis már 50 évvel ezelőtt, a repülőtér építésekor pontos mérnöki számítások alapján döntöttek annak irányáról. A legfontosabb tényezők egyike az időjárás és ezen belül a szélirány, melyet több évtizedre visszamenően kielemeztek. A területet Veszprém és Szentkirályszabadja a magyar államtól térítésmentesen kapta meg azzal a feltétellel, hogy ott repülőtér épüljön. Így ha ez most nem valósul meg, az állam visszaveheti. Azokra a felvetésekre, hogy a bajba került repülőgépek majd a városra vagy esetleg a Balatonba engedik az üzemanyagukat, azt a válaszolták, hogy ilyen eset még Magyarországon nem fordult elő. A jelenlevő polgármesterek, szakértők és a Budawest Zrt. képviselői is bíznak abban, hogy a reptér 2010-től már működhet.