Mint a mesebeli kis róka egyre közelebb kerültem egy olyan világhoz, ahol nem számít más, csak a tenni és segíteni akarás, valamint a közös zenélés. Ahol nincs idő, sem távolság, sem leküzdhetetlen akadály, megvalósulatlanul hagyott álmok.
S való igaz, esett szó a nehézségekről, a küzdésről is, de több volt a mosoly, az öröm és derű szavaiban.
Egy perc alatt elfeledtem, hogy nehezen indult a napom, hogy elromlott az autóm.
Hát, most jöjjön az Ő meséje, Gyurié, ami akár kezdődhetne úgyis, hogy egyszer volt, hol nem volt…
A baranyai születésű fiú gondolt egy nagyot, és 1998-ban – pár szakmabelivel - megalapította a Black Horn Művészeti Egyesületet.
Akkor még nem tudták igazából, hogy konkrétan mit is szeretnénk tenni. Csak egyszerűen zavarta őket, hogy a változó világban nincs értéke a művészetnek, a kultúrának, sem egyrészről azoknak az embereknek, akik ezt hivatottak művelni, másrészről, akiknek fontos a minőségi, aktív pihenés.
Rá kellett jönniük, hogy „pártfogóra” van szükség. Egy olyan helyre és olyan csapatra, akiknek eltökélt szándékuk felölelni és segíteni a tehetséges fiatalokat, zenekarokat. Ahol nem számít az, ki kicsoda, sem az, honnan érkeztek, csupán az: hova tartanak.
Az elmúlt évek során rengeteg kulturális és szabadidős programokat szerveztek és bonyolítottak le. Gyuri irányítása mellett rendületlenül dolgoznak a mai napig, és azon vannak, hogy a társadalom valamennyi rétegét megmozgassák, és a közművelődés minden oldalát megmutassák. Mindenkinek!
Hiszik, hogy a társadalmi és gazdasági nehézség ellenére igenis szükségük van, s igénylik az emberek a szórakozást, a feltöltődést, a kikapcsolódást jelentő programokat.
S mivel minden vállalkozásnak, így az Egyesületnek is haladnia kell a korral, jött az újabb gondolat, az újabb lehetőség. A képzett zenész, Gyuri kitalált egy olyan klubtagságot, ami valamennyiünknek szól. Bárki lehet klubtag, aki egyrészt szimpatizál az Egyesület céljaival, másrészt, pedig különböző kedvezményeket szeretne igénybe venni bizonyos üzletekben és szolgáltatóknál, rendezvényeken.
A klubtagoktól befolyt tagdíjat karitatív célokra használják fel. Ami nagyon tetszik, hogy anyagi támogatást nyújtanak Óvodák, Iskolák számára úgy, hogy a Művészeti Egyesület – a hozzájuk tartozó partnerekkel - iskolai rendezvényeket támogatnak (technikailag, előadókkal stb.), klubokat szerveznek, tehetségeket kutatnak fel, s lehetőségeket biztosítanak, hogy jutányos áron vásárolhasson például a Szülő gyermekének taneszközt, vagy éppen ruhát.
A jövőben sok terv, lehetőség, megoldatlan feladat vár még Gyurira és csapatára. Jelenleg azon dolgoznak, hogy kiépítsék helyi képviseleteiket - kiterjesztve az ország valamennyi nagy városába-, és segítőket toborozzanak, olyan vállalkozókat, akik (például ingyen reklám ellenében) részt szeretnének venni ebben a hatalmas munkában.
A Művészeti Egyesület többek között a következő zenekarok koncertszervezésével foglalkozik: Story Rock&Roll Zenekar, Mozi, LGT Emlékzenekar, Bluesberry és a Weekend Tánczenekar.
S íme néhány program, a Művészeti Egyesület ajánlásával:
- Story zenekar dec.06-án Herenden, a Művelődési Házban
- Mozi zenekar és LGT Emlékzenekar dec.12-én a berhidai Betekints vendéglőben
- Story zenekar dec.13-án a veszprémi VMK-ban
- Mozi zenekar, LGT Emlékzenekar és Bluesberry dec.27-én a bándi Ranch-en
Hihetetlen, de igaz. Tanúja voltam egy felnőtt férfi gyermeki ujjongásának és - mások számára naivnak tűnő – rendíthetetlen hitének, s annak megnyilatkozásának.
Azért akartam találkozni Vele, mert kerestem a választ arra, hogyan lehet sikeres egy zenekar, mi kell ahhoz, hogy ilyen sok embert valaki meg tudjon mozgatni és össze tudjon tartani. Hiába néztem Gyurit, csak mosolygott. Most már tudom….Gyurinak is, és a zenekarok valamennyi tagjának a zene az élete, ez tölti ki minden egyes percüket immár 10 éve. Ezt érzi át a közönség is, aki követi az együtteseket és a fellépőket buliról bulira, akik kitartanak minden körülmények között.
S ugye elhiszik nekem, hogy a találkozó végére – bár még nem hívnak kis rókának – egészen megszelídültem. Akár írhatnám azt is – Máté Péter után szabadon – zene nélkül mit érek én.
