Nem a visszazökkenés a csoda, hanem az ünnepi megállás, készülődés, mondhatnánk kizökkenés a megszokottból. Mi tesz bennünket képessé arra, hogy kisebbek és nagyobbak, gyerekek és felnőttek, öregek és fiatalok egyaránt megpróbálják a lehetetlent, a boldogságot, a békét, az ünnepet – s ha nem is mindig tökéletesre, ez mégis sikerül valahogy. Ha pedig kudarcot vallunk, érezzük, ez a kudarc sokkal súlyosabb, mint bármelyik másik, hiszen pont a karácsonyt nem sikerült megfelelően megélni. December második felében tehát van valami a levegőben, ami életünket szebbé, nemesebbé, talán emberhez méltóbbá teszi. Mi ez a valami? Egy szóval talán azt mondhatnánk: ez a karácsony titka, ez az ünnep, igen, a legnagyobb ünnepünk titka. S talán megelégszünk ezzel a válasszal, esetleg úgy gondoljuk, hogy addig vagyunk boldogok, amíg ez a titok titok maradhat. Vagy mégis érdemes mélyebbre ásni, s e titkot közelebbről is szemügyre venni?
Gyerekszemmel a karácsony a csoda, az ajándékok ünnepe. Olyasmi történik, ami máskor sohasem: ragyogó színes fények, ajándékok, ünneplőruhák és szokatlanul ízes falatok – a szeretet számtalan megnyilvánulása, amire bár lehet készülni, mégsem lehet tartóztatni, csak megmerülni benne, s álmodni tovább a csodát. A felnőttek már tudják a titkot: az ajándékok eredetét, a Jézuskák kilétét és az ajándékválasztás örömét és néha kínszenvedését. Felnőttfejjel az ajándékok értéke, az ajándékozottak vágyainak kipuhatolása áll a középpontban. Igen, a felnőtteknek kell megteremteni a csodát, a titkot, az ünnepet, a megfoghatatlant. S csodák csodájára ez minden évben sikerül, minden évben megtartva régi hagyományokat és kitalálva új szokásokat. Ez azonban a titoknak csupán a felszíne. Hiszen ugyanezt átélhetnénk március 15-én, vagy a nyári szünetben, esetleg valamikor szeptemberben is. Akkor legalább nem esne egybe a karácsonyi készület az év végi rohanással. Karácsony mégis pont december végén van.
Szinte közhelyszámba megy, hogy karácsony valamikor születésnap volt. Valaki megszületett, s az ő születése ünnepre méltó lett, s bár e valakit talán réges-régen elfelejtettük, csupán néhány karácsonyi ének emlékeztet rá. S mint szinte minden születésnap, ez is mintha csupán jó ürügy volna az ünneplésre. Hiszen – főleg az idősödő embereknél – a születésnap inkább az élet elmúlásának emléknapja, s nem az élet feletti öröm ünnepe. Persze a karácsonykor esedékes születésnapnak is vannak sötétebb oldalai…
Ha eltekintünk a hangulattól, a kedves díszektől, s merünk belegondolni a karácsonyi jászol valóságába, így fogalmazhatnánk meg e születésnap mögött álló tényeket: egy hajléktalan házaspárnak gyermeke született. Hiszen Jézus szüleinek nem jut hely a szálláson, jövetelük kényelmetlen, s ezért kényszerülnek valami kényszerszállóra, olyan helyre, ahol senkit sem zavarnak. Hány meg hány palotában, jó körülmények között világra jött híresség születésnapját elfelejtette már a világ, erre a hajléktalan Gyermekre pedig mind a mai napig emlékezünk. Emlékezünk rá, mert az ő hajléktalanságában felfedezzük a lelkünk mélyén húzódó, szinte csillapíthatatlan honvágyat: Egy olyan hon, egy olyan haza felé, amelyben lehet és érdemes ünnepelni, ahol valóban otthon vagyunk, ahol mindenünk megvan, ahol a harmónia és a béke nem csupán közhelyek, hanem kézzelfogható valóság. S ez a karácsonyi Gyermek ragyogó fények nélkül teszi igazi otthonná, méghozzá ünnepi otthonná azt a bizonyos betlehemi barlangot. S talán pont itt érkezünk el karácsony igazi titkához: Megszületik valaki, aki hajléktalan létére otthont ad az egész világnak, aki szegény létére megmutatja az igazi gazdagságot. S az ő gazdagságából próbálunk meríteni – a magunk módján: bevásárolva, tülekedve, rohanva, szinte végkimerülten zuhanva a karácsonyfa alá. De hiába minden rohanás, az ünnepet nem tudjuk tönkretenni. A jászol, a Gyermek egyszerűsége és szegénysége túlél minden vihart, minden túldíszített giccsparádét. Egyszerű szegénységével és nyomorával emlékeztet, hogy az otthonhoz, az ünnephez nem dolgok, kereskedelmi forgalomba hozott termékek szükségesek, hanem egyedül az ember. Igazi, kereső, és nap mint nap új titkokat felfedező Ember, aki a Gyermekben képes felfedezni az Istent.
