Az emberek általában azért vásárolnak drágább, minőségi árukat, mert feltételezik, hogy azok jobbak is. Legalábbis régen így lehetett, de a fogyasztói társadalomban a márka már csak a magasabb árral egyenlő, nem a minőséggel.
Tavaly november végén vásároltam egy lábbelit. Drága volt, de szép, és úgy tűnt, megéri az árát. El sem hittem, hogy a praktikusság és a kinézet most összepasszol, nem kell mínuszokban lefagyott lábbal hazafelé ballagnom, a hótaposó már a múlté, egy csinos csizma is lehet meleg.
Egy hét múlva megtisztítottam, mivel a sós víz és a sár nem tesz jót a csizmának. Alig öt perc telhetett el, amikor lesápadva észrevettem, hogy a fekete szín márványos kékben pompázik.
Az üzletbe visszatérve azonban nem fogadtak olyan szívélyesen, mint ahogy azt elvártam volna, főleg egy ilyen kaliberű cégtől. Elküldték Budapestre bevizsgáltatni a lábbelit, de nem sok jóval kecsegtettek. Egy tanácsot azért kaptam az egyik kedves alkalmazottól, hogy amennyiben nem cserélik ki, majd fessem be az eredeti színére.
A jegyzőkönyv szerint 15 munkanapon belül elbírálják. Karácsony közeledett, a szeretet ünnepének hatására nem tört elő belőlem a problémás vásárló szerepe, így az új évig annyiban hagytam a dolgot. Aztán eltelt egy hét a januárból, de a csizmámról semmi hír. Az üzletben azt a tájékoztatást kaptam, egyelőre nem tudnak róla semmit, a rendszerben sem találják. Ekkor már kezdtem kicsit neheztelni az eladólányokra is, de megkértem őket, hogy a következő hét elejéig intézkedjenek.
Nem történt meg.
Lassan a február közeledett, amikor kaptam egy sms-t, hogy mehetek a lábbeliért. Természetesen nem voltam jogosult a cserére, hiszen minden bizonnyal én kezeltem rosszul a felületet. Azon sem kellett volna meglepődnöm, hogy már karácsony előtt megszületett a szakvélemény. Tűrjek, mert vásárló vagyok, nekem nincs jogom. A fogyasztóvédelemhez fordultam, hiszen a 15 munkanap ebben az üzletpolitikában majdnem két hónapot ölelt fel. Már azt sem bántam, hogy nem cserélik ki a csizmát, de az, hogy a szakvélemény elkészültéről nem értesítenek időben, rosszul érintett.
A felelős szervnél hamar megkaptam a választ: a szavatossági igényérvényesítéssel kapcsolatos jogszabály (Ptk. 310§) segítségemre lehet ebben az ügyben. Vagyis, elméletileg azt a kárt is érvényesíthetem, ami abból adódik, hogy nem tudtam használni a cipőt. Ehhez azonban polgári peres eljárást kell indítanom, ami akkor lenne kifizetődő, ha több milliós árucikkről lenne szó. Ez azonban nem áll fenn, így panaszomat jelezzem a Vásárlók könyvébe, ezt azonban nem tudni, mikor ellenőrzik, így gyakorlatilag feleslegesen küzdenék.
Egy elszíneződött csizma boldog tulajdonosa voltam, ami visszakapta régi pompáját egy kedves ismerősöm praktikáinak köszönhetően, akkor már ez is felvidított.
Egy hónapja hordom a lábbelit. A ragasztás elengedett, a sarka kettévált. Az ár és a minőség tehát nem mindig van egyenes arányban egymással. Kálváriám pedig kezdődik elölről, hiszen ha már jótállásom van, akkor élek vele. Azaz csak szeretnék élni a lehetőséggel…
