Iszonyú terhek várnak ránk / – a szabadság napja a Somlón –

Antall József özvegye, unokájával

Úgy hittük, a recept egyértelmű: demokrácia, jogállamiság, tisztességes piacgazdaság.
Dávid Ibolya szerint azonban mára az Antall József által újraindított polgárosodás az évek során gyakran, rövidebb-hosszabb időkre megrekedt. Ennek oka – vélekedett az elnök asszony – a kádárista reflexek, a hazai populizmus. A politika a strukturális problémákat fedezetlen osztogatásokkal próbálta – s próbálja – ideig-óráig elfedni, s ennek az árát fizetjük ma is.

A 2002-ben hatalomra jutott baloldali koalíció elindult egy harmadik út irányzatán, s úgy vélte, hogy egyes gigantikus nagyberuházások, a nyakló nélkül adott támogatások és béremelések maguktól fogják megindítani a polgárosodás második szakaszát. Nem ismerték fel azt, amit a Magyar Demokrata Fórum igen: az ezredfordulóra a magyar polgárosodásnak új – minőségi – szakaszba kell lépnie, és ehhez komoly strukturális átalakításokra van. Szükség az állam szerepének újrafogalmazására a közteherviselés, a család- és szociálpolitika, az oktatás és a környezetvédelem területein. Ennek politikai feltétele pedig nem más – folytatta Dávid Ibolya –, mint a konzervatív fordulat. Magyarországon ugyanis egyedül a Magyar Demokrata Fórum képviselte valódi konzervativizmus az, mely képes garantálni a magyar középosztály számára a megfelelő gyarapodásához, a nemzet felemelkedéséhez szükséges feltételeket. Ma is az MDF a garancia – nyomatékosította gondolatát az elnök asszony –, ugyanúgy, mint a rendszerváltás idején, amikor a kiforratlan ellenzéki csapongások és az államszocialista maradványpolitika zűrzavarában az Antall József fémjelezte Magyar Demokrata Fórum jelentette a garanciát arra, hogy létrejöhet egy valódi, valódi parlamenti munkát végző parlament, felállhat egy cselekvőképes kormány, kialakulhat egy politikától független bírósági szervezet.

1990-ben mi, konzervatívok jelentettük a garanciát az ezer sebből vérző középosztály számára arra, hogy megteremtődnek a piacgazdaság, a polgárosodás feltételei – utalt a kezdetekre Dávid Ibolya, majd így folytatta: 1990-ben Európa számára mi, konzervatívok jelentettük a garanciát arra, hogy a magyarság a kommunizmus tévútjáról visszatalál a polgárosodás, az európai demokrácia útjára.

Antall József és az MDF sikerre vitte a rendszerváltás programját, ám az MDF-kormányt követően a piacgazdaság és társadalom szerkezetét torzító államszocialista maradványok eltakarítása megrekedt. Verseny indult ’94 után a nagy pártok között annak bizonyítására, hogy Magyarországon lehet-e szocializmust és a kapitalizmust egyszerre építeni úgy, hogy csak az előnyöket ötvözni hátrányos következmények nélkül.

Ismét rajtunk, konzervatívokon a sor, hogy felrázzuk az országot a szendergésből, és a józanságot, a türelmet és az eltökéltséget ötvözve síkra szálljunk mindannyian a rendszerváltás polgári programjának továbbviteléért.

Beszéde további részében Dávid Ibolya elmondta, hogy sokévnyi tapasztalattal a hátunk mögött elmondhatjuk: megérett az idő a konzervatív fordulatra. A kormányzat ugyanis gyakorlatilag deklarálta, hogy a „bársonyos semmittevés” útjára kíván lépni, és a szükséges változtatások meglépése helyett inkább saját törzsszavazóit szeretné visszaszerezni újabb fedezet nélküli csekkek kiállításával. Minden igyekezete ellenére a Gyurcsány-kabinet körül egyre ritkul a levegő. Elfogytak politikai tartalékai, elfogyott hitele, és elfogytak a programjavaslatok az ország jövőjéről. A nyári szabadság – a 3 hónap – a kormány számára gondolkodási idő: merre tovább, melyik úton? Kétséges az is, hogy a szocialisták eddigi hű fegyverhordozója, az SZDSZ a jelenlegi helyzetben mennyire lehet kiszámítható. A huszonnegyedik órában a legnagyobb ellenzéki párt 180 fokos fordulatot tett. Eddigi nyilatkozatait megcáfolva számos olyan elképzelést fogalmazott meg, amely alapul szolgálhatnak egy valódi szakmai és politikai vitához.

Ezután a Fideszről is szó esett: a Fidesz valódi fordulata előtt tornyosuló legnagyobb akadály ma paradox módon: a saját népszavazási kampánya, valamint a pártelnök elgondolkodtató kijelentése, mely szerint nem is akarta megnyerni a 2006-os választást. Ezt a két gondolatot azóta sem cáfolta senki.

Az azonban biztató, hogy a fordulat szükségességében a szocialistákon kívül valamilyen szinten mindenki egyetért velünk. Hiszen láthatjuk, hogy a Gyurcsány által elkezdett harmadik utas politika megbukott, s nemcsak nálunk, hanem Európában másutt is. A kiutat pedig nem nagyon találják, noha egy zsákutcából csak egyféleképpen lehet kijutni: hátraarccal, 180 fokos fordulattal. Ezért van szüksége valódi konzervatív fordulatra, mert a fallal szemben állva hiába is keressük az ország jelenlegi helyzetéből a kivezető utat. Azt csak akkor látjuk meg, ha vesszük a bátorságot ahhoz, hogy megforduljunk, szembenézzünk azzal, mi juttatott minket ebbe a helyzetbe, és lesz-e bátorságunk egy ellentétes irányba elindulni. Ehhez azonban egy határozott vízióra van szükség – tette hozzá Dávid Ibolya, aki a komoly reformokra szoruló szakterületek közül kiemelte, hogy a parlamenti pártok közül egyedül az MDF rendelkezik konkrét, átfogó adóreform-programmal.

Ma egyedül a Magyar Demokrata Fórum állhat egyenes gerinccel, büszkén a választók elé, s a parlamenti pártok közül egyedül vállalhatja: a Normális Magyarországért program minden egyes pontját, a magyar középosztály védelme érdekében alkotott 13 pontos programot és a Nemzeti Adószabadság Programot.
Büszke vagyok arra – mondta az elnök asszony –, hogy az Adószabadság Programunkkal minőségi változást indítottunk el a politikai élet, a gazdasági élet és a közélet szereplői közötti párbeszédben, megoldáskeresésben.

Az elmúlt hetek, hónapok vitái törekvéseinket erősítették, azokat az elmozdulási irányokat hangsúlyozták, melytől várható érdemi változás hazánk életében.

A Magyar Demokrata Fórum minden szakterületen fel tudja mutatni saját, konzervatív alternatívát kínáló szakmai programját, s ezen szakmai programokra épülő konzervatív fordulatra nagy szükség is van. Tartófalakat kell építeni, akár az adórendszerről, akár az állami kiadásokról, akár az oktatásról, egészségügyről van szó.

Konzervatív fordulatra tehát szükség van, legyen szó akár gazdaság-, nemzet-, vagy társadalompolitikáról, azonban szükség van egy olyan területen is, amelyet joggal nevezhetünk a hazai politika mostohagyermekének. Ez pedig a környezetünk védelmének kérdése. Az MDF kiemelt feladatának tekinti: a XXI. század új kihívásaira adott konzervatív válaszok kidolgozását, a környezetvédelem kérdése pedig mindig közel állt a mi konzervativizmusunkhoz. Napjaink egyik legégetőbb problémája természeti környezetünk pusztulása, a jövő felélése, ezért a Magyar Demokrata Fórum a jövőben fokozottan környezet- és főképp jövőbarát politikát kíván folytatni. Ehhez azonban fontos, hogy az emberek és piaci szereplők ezt kiemelt prioritásként kezeljék, s új társadalmi konszenzus alakuljon ki e téren.
E megegyezés nélkül ugyanis a politika, a jogalkotás szinte teljes egészében tehetetlen: a legszigorúbb szabályozás sem lesz soha elég eredményes, ha a társadalomban nincs meg a kellő felismerés: a környezet védelme, megóvása minden egyes ember elemi érdeke.

Az államnak is megvan a maga feladata: racionális mérlegelésnek kell eldöntenie, hol kell megvonni a piaci verseny határait, hol kell a természeti és emberi környezet jövőjének megőrzése érdekében korlátokat emelni. A fenntartható fejlődés ütemének meghatározásához és realizálásához pedig integrált környezet-, fogyasztó- és tájvédelmi koncepcióra van szükség.

Az MDF ezért folyamatos párbeszédet kíván folytatni a politikai pártokkal és a civil szervezetekkel egyaránt.

Dávid Ibolya szerint a környezet- és fogyasztóvédelem problémái nem ismernek országhatárokat, ezért ahhoz, hogy hazánk ne váljon önhibáján kívül súlyos környezeti károk elszenvedőjévé, aktív külföldi zöld-kapcsolatok kiépítésére van szükség. A Kárpát-medence ugyanis olyan zárt természeti egységet képez, melyben a helyi környezetpusztító folyamatok fokozottan képesek károkat okozni a terület minden országának. Ezért az MDF kezdeményezni fogja egy Kárpát-medencei Integrált Környezetvédelmi Fórum felállítását, melynek keretében lehetőség nyílik az országok gazdasági és környezeti preferenciáinak összeegyeztetésére, valamint egyes kérdésekben közös álláspont kialakítására. Az Európai Parlamentben – Olajos Péteren keresztül – és az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságában – Katona Kálmánon keresztül –, a környezetvédelmi kabinetben (Kemény Attilának köszönhetően) a Magyar Demokrata Fórum már bizonyította, hogy képes a kiemelkedő szakmai munkára mind európai, mind hazai környezetvédelmi szinten. Az évtizedes gondatlanság, az államszocialista iparosítás, az ellenőrzés alól kiszabadult építő- és hulladékipar „gyümölcsei” azonban csak mostanában kezdenek beérni, ezért az előttünk álló években meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket. A Magyar Demokrata Fórum ezért a környezetvédelem terén továbbmegy, és jövő héten bemutatja Környezetvédelmi Programját az élhetőbb Magyarország megteremtése érdekében. Ennek kulcsát pedig egy olyan konzervatív fordulatban látom, amelyhez a Magyar Demokrata Fórum jelenti a garanciát. A 386 képviselőnek 180 fokos fordulatot kell tennie a normális Magyarország érdekében; ehhez az MDF partner, erről
szól a Normális Magyarországért Program, a középosztály 13 pontja és a Nemzeti Adószabadság Program.

A válság és a reform szó imamalomszerű ismételgetése helyett értelmes programok mentén való együttműködésre van szükség, annak a ténynek az elfogadására, hogy Magyarország és az emberek jövője mindenekelőtt. A politikai ravaszkodást váltsa fel a korrekt, érdemi együttműködés és a tisztességes politikai szándék. Bizalomra épülő együttműködés nélkül nem lesz Magyarországon változás.

Befejezésül Dávid Ibolya utalt II. János Pál pápa gondolatára is: „Meg kell találnunk magunkban a bátorságot a békességhez.” Hozzátette: a segélyért munkát program ma is érvényes, csak a munka, a teljesítmény alapján lehet magunkban, s a jövőben bízni.”