A fiatalok számára Erdélyország elvesztése már csak a történelemkönyv egy-egy lapját jelenti. Sorok, melyek arról írnak, hogy a velük egyidős ifjúság hogyan vonult hadba egy országért, Erdélyért és egymásért.
A gyergyószentmiklósi Zsigmond Attila – Bajna György: Így veszett el Erdélyország című alkotását április 14-én mutatták be Veszprémben, a Városi Művelődési Központ és Könyvtárban.
A film egy egészen más oldalról közelíti meg az 1940-es években történt hadi és politikai eseményeket. Nem akar nézőket megdöbbenteni, emberi sorsokat elmesélni, csupán Erdélyország hadtörténetét mutatja be régi képekben, valamint riportok formájában. Nem fél kimondani, hogy nem a hadsereg, hanem a politikai hatalom hibázott. Azok az emberek csonkították meg Magyarországot, akiknek a jó irányba kellett volna vezetni.
A film 1940. augusztus 30-tól 1944-ig követi végig Erdélyben az eseményeket, onnantól, amikor a magyar csapatok megkezdik Észak-Erdély visszafoglalását. Egykori katonák szájából hallani az eseményeket megdöbbentő és hihetetlen. Hihetetlen, mert közel 200 székesfehérvári kivezényelt katona lemészárlása közepette csoda, hogy életben maradtak. Csoda, hogy folytatták életüket azzal a tudattal, hogy Erdélyország elveszett, a szülőföld már más ország tulajdona, többé nem hívhatják magukat magyarnak.
Magyarságukért küzdöttek, erősek voltak. Aztán a kormány olyan döntéseket hozott, ami emberéleteket követelt. Több százan haltak meg, de több ezer szív szakadt meg. Nem a Wass Albert által bemutatott világot kell várni, nem a jókedvű székelyeket. Erdélyországról mesél a film egy kicsit másképpe. Azokat a sóhajokat hallhatjuk, melyek némán emlékeznek, már csak a szívékben állhatnak a keresztek, mert az új hatalom így kívánja.
Dokumentumfilmről van szó, mely nem unalmas, nem vontatott, az ember többet és többet akar tudni általa. Elgondolkodtat, de nem döbbent meg. A valóság ábrázolása a lényeg, hogy ne csak az átírt történelemkönyvek meséljenek arról, hogyan veszett el valójában Erdélyország.
