Vár Ucca irodalmi kiadvány rendhagyó teadélutánján az IttMost Egyesületet hívta vendégül, akik nem művészetről, hanem a Föld napja alkalmából a jövőnkről, lehetőségekről kívántak beszélgetni.
Szacsky Mihály
Kívántak. Akartak. Mert ez a téma fontos, mondhatjuk, húsbavágó. Kiváló előadókat hívtak: Horváth Erzsébetet, Papp Sándort, Szacsky Mihályt és Domschitz Mátyást, a téma avatott ismerőit, akik lelkesen, érthetően mondták el véleményünket a Föld jövőjéről, a problémákról. De az a kérdés: kinek?
A Vár Ucca, a Művészetek Háza és az előadók családi, baráti körén, illetve a sajtó képviselőin kívül talán néhányan voltak kíváncsiak a felmerülő gondolatokra.
Ez az érdektelenség teljesen érthetetlen. Érthetetlen, hiszen Földünk jövője, a mi és gyerekeink életéről, lehetőségeiről szól – és sajnos van miről beszélni. Mert bizony, nagyon nagy baj van. A globális felmelegedés miatt egyre csökkennek a sarkok és magashegységek jégkészletei, ezért nőnek a tengerek, óceánok. Ettől felborul a légkörzés, a tengeráramlás. De az igazi probléma a hatalmas embertömeg; akik esznek, isznak, energiát használnak fel. Azt igazi probléma, ez! Az ő igényük, főleg élelmiszerben.
Erre a témára alig volt bárki is kíváncsi - és ez nem veszprémi jelenség, hanem általános hozzáállás. Az emberek, mint eszement lények, csak a szépet, a jót habzsolják. Nem érdekli őket az igazság. Menekülnek előle, és ezzel a saját és gyerekeik jövőjét veszélyeztetik. A könnyűt akarják, nem akarnak nehéz gondolatokat. Az fájna, ahhoz erő kellene. A mai kor nem erről szól, hanem a felszínről. A könnyű élményekről. Nehéz, fajsúlyos gondolatok nem kellenek.
Fájhat ez. De mit tehetünk? Semmit! Remélhetőleg a Művészetek Háza és a Vár Ucca folytatja misszióját, az előadók pedig a munkájukat.
Mi meg nézzük a Való Világot!
