Nem sikerült megismételnie a tavalyi bravúros negyedik helyezést a veszprémi férfi röplabdacsapatnak, amely a hatodik helyen zárta az Extraliga 2010/11-es küzdelmeit. Az idény tapasztalatait Jánosik Gergely elnökkel összegeztük, aki röviden utalt a klub jövőjét érintő lehetőségekre, változásokra is.
– Nem úgy kezdte az idényt az együttes, ahogy tervezték.
– Vegyes érzések vannak bennem, hiszen ebben a csapatban jóval több van, mint amit idén elért. Tudni kell, hogy bár biztos és működőképes az egyesület, igen sok ember nagyon nagy áldozatot hoz, hogy ilyen keretek között működjön. A körülményeink javultak a tavalyihoz képest, s egy olyan csapattal indultunk el, amelyet több külsős szakember is az első háromba várt. Aztán az alakulatból egyszer csak néhányan eltűntek, így a mienk lett az az együttes az Extraligában, amely a legkevesebbszer állt fel a kezdő hatosával. Nyári Sándornak ezért gyakorlatilag végig improvizálnia kellett. Amit az elért hatodik helyet figyelembe véve, abszolút jól megtett. Mindenkire kihatottak a napi problémák. A srácok közül többen nem is a saját posztjukon játszottak. Előttük le a kalappal, minden dicséretet megérdemelnek. Látszik, hogy ez az egyesület nem tud olyan intenzitással felkészülni, mint a konkurensei, vagy a „nagyok”.
– Az év elején aztán a középszakasz megnyerését tűzték ki célul. Ez azonban nem sikerült, ahogy a négy közé kerülés sem…
– Az erőviszonyokat ismerve Nyári Sándor és a vezetés is úgy fogalmazott a középszakasz előtt, hogy ott gyakorlatilag mérkőzést sem szabad vesztenünk. Ez azonban abszolút nem sikerült. Itt jöttek ki a nehézségeink: visszaesett az edzésmunka, a hozzáállásban is voltak problémák, két kulcsjátékosunk pedig a középszakasz fontos periódusában elment síelni. De természetesen nem akarom őket hibáztatni az eredmények miatt. Összejöttek a dolgok, amelyek rányomtak a bélyegüket a középszakaszra. Nem szabad elfelejteni, hogy valamennyi röplabdázónk munka mellett sportol. A négy közé jutásért a középszakaszbeli helyezésünk miatt aztán a Kecskeméttel kerültünk össze. Ellenük azonban nem volt esélyünk, annak ellenére sem, hogy idén ők sem voltak olyan erősek, mint korábbam.
– Az alapvető célkitűzést – a harmadik és a hatodik hely közötti helyezés elérését –végül így is teljesítették.
– Igen, ebben a csapatban mindkét véglet megvolt, ám idén a szerényebbik eredmény sikerült. Az idény elején megfogalmazott harmadik helyet az akkori játékosállományunk tükrében mondtuk ki, de aztán hamar kiderült, hogy azt a keretet nem tudtuk magunkénak. A MAFC és a Dág ellen ki-ki küzdelem volt a helyosztókon. Az előbbi ellen rezgett a léc, gigászi küzdelemben nyertünk. Az 5-6. helyért rendezett párharcban azonban a Dágnak jött ki a lépés, akik megérdemelték az 5. helyet. A rutinos játékosainknak – akik az első félévben kevesebb játéklehetőséget kaptak – komoly szerepük volt abban, hogy ez a csapat itt végezzem. Az összes körülményt figyelembe véve pedig kijelenthető, hogy a hatodik helyünk teljesen reális. Tisztességesen helyt állt a csapat, s gratulálok mindenkinek, aki ebben tevékenyen részt vett.
– A költözésből – tavaly nyáron a Lovassy gimnázium sportcsarnokába költözött a VRC – mit tudtak profitálni?
– Az edzésminőség szempontjából mindenképpen előrébb léptünk. Az iskola nagyon pozitív hozzáállása szintén örömteli, hiszen nagy szeretettel fogadtak minket az intézmény dolgozói. Szintén nagyon fontos szempont, hogy a nézőink nívós, kulturált sportcsarnokban tekinthették meg a meccseinket. Ami a nézőszámot illeti, voltak olyan meccseink, amelyet nagyon sokan tekintettek meg, s volt olyan is, amelyet kevesebben. A legfontosabb azonban, hogy játékosaink méltó környezetben sportolhatnak.
– Az év végén történtek mellett – a csapatot előbb kizárták az Extraligából, majd kiderült, hogy mégis a legjobbak között folytathatják – sem mehetünk el szó nélkül…
– Ezt a kérdést lezártuk, a szükséges lépéseket megtesszük. A dolgunk – ahogy eddig is –, hogy a jövőt építsük, s megtartsuk Veszprémben a röplabdát. S ennek eléréséhez olyan emberekkel próbáljunk dolgozni, akik ezt ugyanígy gondolják. Az nagyon jó érzés, hogy vannak többen is, akik a gondokban is mellettünk állnak, s tevékenyen segítik a munkánkat. Kijelenthető, hogy a felnőtt csapat több játékosa is a szívén viseli a klub sorsát.
– Felröppent a hír, hogy a klub az egyetem égisze alatt szeretne működni…
– A sajtóban megjelent, hogy mi azért szeretnénk az egyetem alá tartozni, hogy ne kelljen utánpótláscsapatokat foglalkoztatni. Ez azonban téves információ, hiszen az egyetemi csapatoknak nincsen felmentése az utánpótlás alól. Ettől függetlenül nagyon erős potenciálnak gondoljuk a Pannon Egyetemet, amely nívós intézmény, s erős vonzereje van a városban. Jelen pillanatban is van három olyan játékos jelöltünk, aki ide adta be a jelentkezését. Próbálunk az intézménnyel megállapodást kötni, hogy például kollégiumi elhelyezéssel segítse a játékosokat. Folyamatosan keressük a mindkét fél számára kedvező megoldást.
– Milyen változások várhatóak az egyesület körül?
– Mind az új névadó szponzorral, mind egy utánpótlás központtal, amely segíteni fog bennünket, megállapodásunk van. A szerződést még nem írtuk alá, éppen ezért nem is szeretnék neveket és konkrétumokat mondani. Amint hivatalossá válnak, publikálni fogjuk. Mindkettő megállapodás olyan volumenű, amely alapvetően meghatározza a csapat jövőjét, ezért erről később kívánok nyilatkozni.
