- Amiben hiszek, az közös hitünk, mindannyiunké, színházi embereké: előadással szembeni igényességünk, hitünk abban, hogy játékunkkal a közösség javát szolgáljuk, és közös törekvésünk, hogy e kornak hű lenyomatai, emberségünk pontos tükrei lehetünk. A másságot megtapasztalni, különbözőségünk mögött felismerni azt, ami közös, egyazon kultúrán belül meglátni a sokféleséget: úgy hiszem, ez lehet ma egy székelyföldi és egy dunántúli színház kapcsolatának alapvető célja - mondta Bocsárdi László a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, aki örül annak, hogy a Karnebál című produkciójukkal június 2-án és 3-án a Veszprémi Petőfi Színházban vendégeskedhetnek. Ebből az alkalomból kérdeztük a direktort.
Bocsárdi László
- Milyen szempont alapján döntöttek úgy, hogy műsorra tűzik a Karnebált, üzenettel bír ez a darab a mai nézőknek?
- Praktikus szempontból a darabválasztás szorosan összefüggött a rendező személyével. Az előadás rendezője, Alexandru Dabija a mai román színház egyik legfontosabb rendező-egyénisége. A bukaresti Odeon Színház rendezőjeként (sok éven át igazgatójaként) egy olyan kortárs-színházi műhelyet hozott létre, melyet jelen pillanatban Románia legjobb színházai közt tartanak számon. Alexandru Dabija tapasztalatából, páratlan és pontos színházi gondolkodásából, Caragiale világa iránti érzékenységéből természetesen következett az, hogy darab-ajánlatai közül ezt a komédiát vigye színre a sepsiszentgyörgyi társulat. Romániában Caragialet rendezni egyet jelent a ma valóságával való szembenézéssel. Ennek a nyugati rongyokból fércelt ruhákban pompázó balkáni világnak, csalások és viszont-csalások, befuccsolt vendetták lumpen-világának vagyunk örökösei, ha tetszik, ha nem. Egy színes felszínű, ám mélyében kiégettséget, kiúttalanságot rejtő, örökké komikus világ képe az, amivel Caragiale darabja által a ma embere számára is tükröt tudunk tartani.
Azok, akik a román színházzal, a román kultúrával élő kapcsolatban állnak, Caragialet az egyetemes drámairodalom klasszikusai közt tartják számon. Paradox helyzet ez, hiszen Caragialet a román nyelvterületen túl alig ismeri valaki: azt a nyelvet, melyet a századforduló Bukarestje használt, fordítás aligha képes visszaadni, így viszont a fordítás során a beszédmódba, a nyelvhasználat sajátosságaiba ágyazott drámaírói világ java része is veszendőbe megy. Ezt a veszteséget próbáltuk meg visszanyerni, mikor bemutatónk alapjául Parti Nagy Lajos briliáns nyelvi leleményekkel teli szövegét, mely a századforduló Bukarestjének visszaadhatatlan keveréknyelvét egyfajta maga találta külvárosi magyarra fordította át.
- Miért tartja fontosnak a Veszprémi Petőfi Színház és sepsiszentgyörgyi színház kapcsolatának fenntartását?
- Alapvetően nem hiszek a testvérvárosi-testvérszínházi kapcsolatok létjogosultságában. Ám, ebben az esetben amiben hiszek, az közös hitünk, mindannyiunké, színházi embereké: előadással szembeni igényességünk, hitünk abban, hogy játékunkkal a közösség javát szolgáljuk, és közös törekvésünk, hogy e kornak hű lenyomatai, emberségünk pontos tükrei lehetünk. A másságot megtapasztalni, különbözőségünk mögött felismerni azt, ami közös, egyazon kultúrán belül meglátni a sokféleséget: úgy hiszem, ez lehet ma egy székelyföldi és egy dunántúli színház kapcsolatának alapvető célja: az, hogy közönségünknek bemutassuk stílusában különböző, a művészet iránt azonban egyformán elkötelezett intézményeink munkáját.
- A magyar színházi és kulturális értékek ápolása tükrében miként látja a határon túli magyarság jövőjét?
- Közösségünk jövőjére nem politikusként, nem szociológusként gondolok, hanem színházi emberként; úgy hiszem, a missziós tudat ma már nem elegendő ahhoz, hogy valaki művészi szempontból is érvényeset tudjon alkotni. Alig hiszem, hogy egyre nyitottabbá váló, a nagyváros vonzását egyre jobban érző nemzedékeket egyedül a nemzeti identitás deklarálása meg tudná szülőföldjén tartani. Erre egyedül a biztos megélhetés, az élet megfelelő színvonala képes. Ez az, amiben mi a magunk számára feladatot találtunk. Hiszen az élet minőségében a megélhetés anyagi feltételei mellett az elérhető kulturális kínálat minősége, sokfélesége és értéke is jelentős szereppel bír. A Tamási Áron Színház a sepsiszentgyörgyi közönségnek olyan európai távlatú, színvonalas színházi kínálatot akar nyújtani, amilyent Európa bármelyik nagyvárosa szívesen vallana a magáénak. Ezért dolgozunk rendszeresen együtt kiváló magyar és román rendezőkkel, ezért alapítottunk Sepsiszentgyörgyön olyan nemzetközi színházi biennálét, mely Közép- és Kelet-Európa legrangosabb színházi előadásait gyűjti egyetlen rendezvény műsorába. Jó színházat nézni ma már nem kell elutazni Sepsiszentgyörgyről - sőt, a város vonzerőt jelent mindazon színházkedvelők számára, akik művészetünktől igényes előadásokat, estéket várnak.
Részlet az előadásból
