Tegnap este a Városi Művelődési Központban Csapody Kinga irodalomtanár, irodalmár Kőrösi Zoltán íróval beszélgetett újonnan megjelent kötetéről, A hűséges férfiről.
Hosszan kanyargott a beszélgetés folyama, amíg megállapodott a 2011-ben kiadott kötetnél – a jelenlévők láthattak részletet a Budapest, nőváros filmes „adaptációjából”, megtudhatták, miért jobb (úgy általában) a könyv, mint a film, hallhattak érdekes eszmefuttatást a Szerelmes évek kapcsán, és betekintést kaptak Kőrösi írói technikájába.
A beszélgetés kellemesen csipkelődő, finom cinizmussal meghintett hangulatban zajlott, Kőrösi visszatérő reakciója a felvetett kérdésekre általában ez volt: „nem értek egyet a kérdéssel”. Aztán persze csak válaszolt a fölvetésekre – de olyan is megesett, hogy teljesen másról kezdett mesélni. Ha „nem jött volna le”, hogy Csapody Kinga és Kőrösi Zoltán régről ismerik egymást, bizony kellemetlen is lehetett volna a helyzet, de így jókat derült a publikum, és alig várta az új kérdést, amibe beleköthetett az író. Csapody Kinga becsületére legyen mondva, vitézül állta az „ütéseket”.
A hosszas és gyakran elkalandozgató, ám élvezetes felvezetés után terítékre került A hűséges férfi című új novelláskötet, amely a „boldogságnovellák” alcímet kapta. Kőrösi Zoltán szerint a magyar irodalom egyik betegsége, hogy mindenki regényt akar írni, pedig a novella fantasztikus műfaj, amely hatalmas hagyományokkal bír a irodalmunkban – ráadásul a novella ihletettebb, mint a regény, és egy jó elbeszélésben egyetlen felesleges szó sincs.
A hűséges férfi 20 novellája közül mindegyik valós történet (akad köztük olyan, amely 15–20 éve várt a megírásra, és van köztük persze teljesen friss téma is), ám mindegyik darab egyfajta „írói játék” eredménye. Kívülről, formailag klasszikus novellának látszanak, ám általában három-négy különböző élettörténet sűrűsödik össze bennük. Egyfajta kísérletnek tekinthetők: hogyan lehet „életsűrítményt” összehozni egy-egy rövid történetben, amely valójában burokba zárt idő.
S ha már az időnél tartunk, Kőrösi szerint a befogadó három időt kap ajándékba az olvasás során: ajándékba kapja az olvasás idejét, hiszen addig átlép egy másik világba; ajándékba kapja azt az időt, amíg az alkotó megírja a történetet, és ajándékba kapja a szereplők idejét is.
A hűséges férfi kapcsán persze ismét elkalandozott a beszélgetés fonala, így Kőrösi Zoltán kifejthette, miért érzi úgy, hogy a mai magyar valóságot az egymáshoz való közeledés, a tartalmas beszélgetések hiánya jellemzi, és mennyire hiányzik belőlünk, magyarokból, a pillanat megragadásának öröme.
S hogy miért „boldogságosak” ezek a novellák? Nem azért, mert a szereplők boldognak érzik magukat, hanem mert nem veszítették el a boldogságba vetett hitüket, képesek bízni és kitartani a végsőkig.
A beszélgetés stílusosan a Boldogság című novella felolvasásával zárult, és a legvégén Csapody Kinga azért bevitt egy közepesen mély ütést Kőrösi Zoltánnak az addig kapott szurkálódásokért: Nem te idézted az előbb, hogy akkor kell abbahagyni az írást, amikor a legjobban megy? Na, akkor most hagyjuk abba a beszélgetést, mert most megy a legjobban…
Az írói est dedikálással, baráti beszélgetésekkel zárult – megjegyzendő, Porga Gyula polgármesterünk is ott volt az eseményen, és ő is kért pár sort Kőrösi Zoltántól a saját kötet-példányába.
(Kőrösi Zoltán honlapja: http://www.korosizoltan.com)
