A Newcastle-i Egyetem kutatói arra keresték a választ, hogy a méhek miként "viszonyulnak" az őket körülvevő világhoz, és hogy az ismeretlen illatokat miként társítják jó vagy rossz élményekhez - olvasható a Newcastle-i Egyetem (http://www.ncl.ac.uk) honlapján.
A kísérletek első fázisában a kutatók arra tanították meg a méheket, hogy bizonyos illathoz a cukor édességét, máshoz a kinin keserűségét társítsák. A rovarok megtanulták a különbséget, hiszen nagyobbra tátották szájszervüket a cukorral kecsegtető illatot megérezve, mint a keserűvel azonosított szag esetében.
A következő lépésben a méheket két csoportra osztották. Az egyik "team" méhkasát egy percen át durván rázták, szimulálva a méhészborz (Mellivora capensis) támadását, a kontrollcsoportot viszont békén hagyták.
Az "inzultus" után mindkét csoportba tartozott rovaroknak "tálalták" a már ismerős illatokat, valamint a kettő keverékét. Mint kiderült, a "vegzált" méhek a kontrollcsoport tagjaihoz képest kevesebb hajlandóságot mutattak arra, hogy kinyissák a szájszervüket a keserű kinin, valamint az új illat észlelésekor.
"A zaklatott méhek úgy viselkedtek, mintha jobban számítottak volna a keserű ízre. Egyfajta pesszimista +világlátásról" tettek tanúbizonyságot, amit a pszichológiában kognitív elfogultságnak (cognitve bias) neveznek" - hangsúlyozta Geraldine Wright, a szerzők egyike. Mint hozzátette, az inzultált méheknél ugyanazokat a magatartásbeli és kognitív változásokat tapasztalták, mint amelyek a szorongó emberekre jellemzők.