A Veszprém Televízió nyerte el a „Kelet-Afrika vándora voltam” című dokumentumfilmmel a fődíjat 2011-ben a Helyi Televíziók Országos Egyesülete Helyi Érték Díj pályázatán. A díjról Somody Zsuzsannával és Szegedi Lászlóval, a film készítőivel beszélgettünk.
– Miért Kittenberger Kálmán életét dolgozták fel a dokumentumfilmben?
– Somody Zsuzsanna: Nagyon időszerű olyan személyiségeket megmutatni, akik a felnövekvő generációnak példaképei lehetnek, mert példaképekben szűkölködik ez a generáció. Itt van Veszprémben egy csodálatos állatkertünk, ahova minden gyerek és szülő szívesen kijár, és bizony tapasztaltam, hogy sokan nem tudják, ki volt Kittenberger Kálmán. Úgy éreztem, hogy ezzel jó témához nyúlunk. Bíztam abban, hogy sikerül olyan szinten megcsinálni, hogy országos televíziós csatorna is leadja majd a filmet.
– A „Kelet-Afrika vándora voltam” című film az első pályázatnál játékfilmnek indult. Más lett, mint egy szokványos dokumentumfilm?
– S.Zs.: Törekedtünk a teljességre az életművel bemutatásával kapcsolatban. A kittenbergeri hagyaték hányatottságát az is jelzi, hogy szerteszét van az országban. Nagymaroson van egy állandó kiállítóhely, a Magyar Természettudományi Múzeumban és a Magyar Földrajzi Múzeumban is fellelhetőek anyagok, de sok ezek közül is a raktárban található. Mi ide is elmentünk, és megmutatjuk a nézőknek. Az állatkert páncélszekrényében is kutakodtunk, ott is találhatóak eredeti afrikai archív fotók. Találtunk olyan személyeket, akik nem Veszprémben élnek, de valamikor, valahogyan kötődtek a városhoz, és személyesen is találkoztak Kittenberger Kálmánnal.
Kittenberger Kálmán életét a leghitelesebben Fekete István életrajzi könyve mutatja be. Ez egyik alapdokumentuma volt a filmnek. A legizgalmasabb a történeti szálak felkutatása, egymásra fűzése, kerek egésszé tétele volt. Ha száraz, dokumentumfilmes képeket teszünk egymás mellé, akkor elfordul a figyelem. Sikerült ezt a területet képileg is élvezhetővé és láthatóvá tenni. Legalább annyit kaptunk a filmkészítés közben, mintha elmentünk volna Afrikába. A helyi értékek nagyon megerősödtek bennünk is.
– Szegedi László: Kittenberger Kálmán legismertebb tevékenysége az Afrikához kötődő kutatói, zoológiai és vadászati munkája volt. Teljesen nyilvánvaló, hogy olyan típusú filmet nem tudunk csinálni, ami az eredeti helyszíneken forog, így itthon kellett megidéznünk Afrika világát. A film olyan műfaj, amiben sok mindent meg lehet csinálni. Rendelkezésünkre állt afrikai dokumentumanyag, fotó, így itthon, hasonló tájakon – például Veszprémhez közel egy füves, szavanna hangulatú részen – hozzáforgattuk ezeket az anyagokat. A zsűri kiemelte, hogy fantasztikus módon megidéztük ezt a világot, még a szakembereket is megtévesztettük.
– Milyen forrásból tudták finanszírozni a film készítését?
– S.Zs.: Pályáztunk az akkori ORTT-nél, de sajnos forráshiány miatt elutasították a pályázatunkat. Sigmond István, az állatkert akkori igazgatója, segítségükre volt. Mint a Kittenberger Zoo Alapítvány elnöke szakmailag és anyagilag tovább segítette a munkát. Ebből indult el a produkció, ez teremtette meg a lehetőséget, hogy mégiscsak megszülessen a film.
– Hányan vettek részt a munkában?
– Sz.L.: Én elsősorban azokat a feladatokat kaptam, ahol az afrikai világot kellett rekonstruálni, tehát a kreatív filmes részén dolgoztam Balogh István kollegámmal. Ez fontos dolog, mert a nézőre emocionálisan is hatni kell, ha szeretnénk, hogy maradandó legyen az élmény. Jellemző a helyi televíziózásra, hogy kis létszámmal dolgozik. A munkálatokban döntően hárman vettünk részt, de a háttérben dolgozott még egy gyártásvezető, egy szervező, valamint egy narrátor is. Ha mindenkit beleszámolok, akkor sem voltunk többen 5-6 munkatársnál.
– Mennyi ideig forgattak?
– S.Zs.: Körülbelül másfél-két évig készült a produkció. Voltak olyan dolgok, ami miatt megakadtunk, de közben dolgoztunk egy másik szálon, sokat kellett utazni és kutatni.
– Sz.L.: Ezt mindenki a napi munkája mellett csinálta. A zsűri, amikor a díjat átadta beszélt arról, hogy a különböző műfajokban a helyi televíziós műhelyek olyan profi produktumokat tettek le az asztalra, hogy senki nem gondolt volna erre. Kell, hogy legyen a napi hajtás mellett valami olyan dolog, amibe mindenki beleteheti a tehetségét. Jó, hogy születnek ilyen produkciók. Gyakorlatilag a díj odaítélésének is ez volt a lényege.
– Mit jelent önöknek ez a díj?
– Sz.L.: Első díjat átvenni mindig nagyon jó dolog. A Helyi Érték Díj a vidéki televíziózásban számít nagyon rangosnak. Sokan indultunk a pályázaton és jó érzés volt, hogy mi vittük el a fődíjat. Vannak nagyobb városok, nagyobb költségvetésből dolgozó televíziók, őket megelőzni úgy gondolom nagy érdem.
– S.Zs.: Egy helyi televíziós mustrának azért van nagy szerepe, mert egymást is inspiráljuk, tanulunk, ötleteket merítünk, megtanuljuk tisztelni mások produkcióit.
Több országos televíziós csatorna is jelezte szándékát a film bemutatására. Ez pedig komoly turisztikai marketing Veszprémnek és a Vadasparknak is.
A Veszprém Televízióban június 11-én, szombaton 18 órakor lesz látható a "Kelet-Afrika vándora voltam" című dokumentumfilmet.
