Bemutatták az Új nemzedék jövőjéért programot, a kormány fiatalok bevonásával készített ifjúságpolitikai vitairatát. E kiindulási ponthoz mindenki hozzá tudja adni saját elképzeléseit. Janzsó Ádámot, a Megyei Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda vezetőjét kérdeztük, mit vár a kezdeményezéstől.
Janzsó Ádám
– Egy általános képet ír le a vitairat, ami egyáltalán nem probléma, mert ha valamit előre megírnak, az nem a fiatalok véleményét tükrözi. A fiataloknak jövőképre lenne szükségük: lássák, hol fognak tartani évek múltán. Ez jelenleg nagyon nehéz Magyarországon, a fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy mit kezdenek magukkal. Az általános és középiskolás diák bizonytalan a továbbtanulással kapcsolatban, az egyetemista nem tudja, mennyit ér majd a diplomája. A felmérés ellenére úgy vélem, nagyon kevés fiatal véleménye jut el a megfelelő helyekre, komoly problémát jelent, hogy nem érjük el őket. A kutatások nagy része rendszerint pont azokat érintik, akik mindig aktívak, programokon vesznek részt. Azt a 80-90 százalékot kellene elérni, akik nem hallgatják hangjukat, s a véleményüket legfeljebb a barátaiknak mondják el. A hallgatói önkormányzatokban például azok a fiatalok véleményét tudjuk meg, akik aktívak, de mi van azzal a több tízezer fiatallal, aki iskola után hazamegy, leül a számítógép elé, s legfeljebb egy fórumon mondja el véleményét? Ők vannak többségben.
– Hogyan lehet megfelelő jövőképet kialakítani?
– Nehezen. Folyamatosan változnak a törvények, a jogszabályok, a munkaerőpiac. Látjuk, hogy rajtunk kívülálló gazdasági tényezők miatt hetek alatt tönkremehetnek cégek, és válhatnak bizonytalanná munkahelyek, így nehéz tervezni. Azzal kell kezdeni az élettervezést, hogy a fiatal beleszámítja: lehet hogy néhány év múlva újra kell kezdenie mindent. Az ismeretségi körömben sokan próbálnak szerencsét külföldön, akár önkéntesként, és végül kint ragadnak. Ha dolgozni mennek ki, néhány év alatt megteremtenek egy bizonyos egzisztenciát, de később itthon nehezen találják meg a helyüket.
– A koncepcióban tíz témakört jártak körül, mindegyik élére egy-egy ismert személyiséget kérnek fel.
– Az ő véleményük nyilván elfogadhatóbb a fiatalok számára, mint egy politikusé. Minden olyan kezdeményezést jónak tartok, amikor nem az íróasztal mögül döntenek. Ugyanakkor a példakép mellett ott a kettősség, „ő milyen sikereket ért el, én pedig csak átlag ember vagyok”.
– Sikeres lehet a kezdeményezés?
– Ha végre történik valami hazánkban, ami jövőképet ad, s ehhez forrást is biztosítanak, az működőképes lehet. Lényeg, hogy hosszú távú elképzelések szülessenek, ezzel párhuzamosan működjenek a forráselosztó rendszerek, a pályázatok
