A történelem szempontjából Salamon minden tekintetben Dávid utóda. Dávid király uralkodása alatt megkezdődött a törzsi társadalom átalakulása. Lassan kialakult egy uralkodói osztály, amely az államigazgatás feladatait látta el. Így az eredetileg egyenlőségen alapuló társadalomban egyre inkább elkülönültek a „nemesek” az egyszerű emberektől. Dávidot még „demokratikusan” választották királlyá, szinte minden társadalmi csoport egyetértésével. Salamont Dávid tette utódjává, így neki már közel sem voltak olyan jó kapcsolatai az egyszerű emberekkel, mint annak idején Dávidnak. Salamon azonban egy virágzó nagyhatalmat vehetett át apja kezéből, amit aztán megpróbált tovább építeni.
Uralkodása kezdetén mindent megtett birodalma megszilárdításáért: Országa északi részét új közigazgatási egységekre osztotta fel, több erődítményt épített ki, apja hadseregét is továbbfejlesztette. Ő építette fel a fővárosban, Jeruzsálemben az első Templomot. Ezzel Izrael vallásossága is az átalakulás útjára lépett: A zsidók által egyre inkább egyedül tisztelt Isten (Jahve) korábban sátorban lakó „nomád” Isten volt, aki együtt vándorolt népével Egyiptomtól, és segítette népét a különféle küzdelmekben. Jahve (akinek a nevét a zsidók tiszteletből sosem mondják ki) mindig is az elnyomottak pártjára állt, és fenntartással szemlélte a különféle hatalmi törekvéseket. Amikor Salamon Templomot épít neki, akkor az eddig vándorló Istenből hirtelen állami Istenség lesz. Hiszen a jeruzsálemi Templom Salamon palotájának „házi-kápolnája” volt. A Templom költségeit természetesen a királyi udvar fedezte, így az az Isten, aki korábban az egyszerű emberek Istene volt, most kiszakadt a nép köréből, és a királyt hivatott erősíteni hatalmi törekvéseiben. Nem véletlen, hogy innentől kezdve a próféták (a kor vallási alapokon álló „ellenzéke”) élesen bírálják a hatalmukban tetszelgő és Istent is kisajátító királyokat. Salamon emellett házasságpolitikájával, kereskedelmi kapcsolatok kiépítésével és a tudomány ill. a kultúra támogatásával erősítette meg birodalmát és annak békéjét. Így épült ki Jeruzsálem a kor mércéje szerint modern fővárossá.
Salamon intézkedései tehát elsősorban az általa kiépített városokban volt érzékelhető. A „vidék”, az egyszerű emberek a fejlődésnek főként az árnyoldalait tapasztalták meg – erősödő adóterhek, kényszermunka és terménybeszolgáltatási kötelezettség formájában. Éppen ezért sokan nem nézték jó szemmel a társadalom ilyen jellegű átalakítását, ami egy eleinte észrevehetetlen belső ellenzék kialakulásához vezetett. Salamon elég erős volt ahhoz, hogy a veszélyes embereket megakadályozza törekvéseikben, így uralkodása ideje alatt még meg tudta őrizni birodalma belső egységét. Birodalma azonban már túljutott történetének csúcspontján, s a hanyatlás útjára lépett. Bár Jeruzsálemben ez nem volt érzékelhető, a birodalom peremvidékén kisebb-nagyobb területek szakadtak el, s ezek egyértelműen mutatták a birodalom meggyengülését. Salamon uralkodása ennek ellenére a tudomány, a kultúra, a nagy építkezések és a bölcsesség jegyében telt.
Salamon a Biblia bölcs királya. Ha irodalmi szempontból közelítünk a Királyok 1. könyvének Salamon életét bemutató első 11 fejezetéhez, akkor egy gyönyörű kép tárul elénk a bibliai bölcsességről is. Az ókori keleten általánosan elterjedt jelenség volt a természettudomány és a gyakorlati élettapasztalatok rendszerezése, amit átfogó néven bölcsességnek neveztek. Izraelben a bölcsesség forrása maga Isten, aki mint a világ Teremtője betekintést enged a természet csodáiba, és mint az emberi együttélés meghatározója betekintést enged a helyes életmód rejtelmeibe. A bibliai bölcsesség tehát mindig Isten ajándéka, a vele való helyes kapcsolat gyümölcse.
Salamon születésekor nevét apjától, Dávidtól kapja. Nevének jelentése bizonytalan, mindenesetre a héber salom, béke szóval hozható kapcsolatba. Az ifjú Salamonban Istennek kedve telt, amit Nátán próféta által tudat apjával. Nátán (Isten nevében) a Jedidja nevet adja az újszülött királyfinak, aminek jelentése: Isten kedveltje, Isten barátja. Uralkodása kezdetén Isten megjelenik Salamonnak, s megígéri, hogy teljesíti egy kívánságát. Salamon pedig bölcsességet kér Istentől, hogy helyesen tudja intézni országa ügyeit. Ebben minden uralkodó példaképe lesz. Isten nem csak a bölcsességet ígéri meg az ifjú királynak, hanem a gazdagságot, a gazdasági és katonai sikereket is. A Biblia itt is a bölcsesség és a helyes életforma gyümölcsének tekinti az anyagi jólétet. A bölcsesség nem marad csupán ígéret. A régi uralkodók egyik feladata a bíráskodás volt, így Salamont is többen felkeresték ügyes-bajos dolgaikkal. Egy alkalommal két asszony jött el hozzá. Mindkettőjüknek volt egy-egy újszülött gyermeke, egyik éjszaka azonban az egyik gyermek meghalt. Felmerült a kérdés, melyik édesanya gyermeke halt meg. Mivel a két asszony nem tudott megegyezni, Salamon elrendelte, hogy vágják félbe az élő gyermeket, és mindkét asszony kapja meg a gyermek felét. Ezt csupán az egyikük helyeselte, így fény derült arra, ki az igazi édesanya. Ez a bölcsesség vezeti az elbeszélés szerint Salamont minden tettében, az Istennel való barátság vezeti őt minden téren sikerre. E barátság nyilvánul meg abban is, hogy Salamon házat (vagyis templomot) épít Istennek, így barátságát szorosabbra fűzi vele. Bizonyos később keletkezett bölcsességi iratok is ezért viselik Salamon nevét.
Salamon mégsem egészen tökéletes. A kor szokásai szerint minden jelentős uralkodóházból voltak feleségei (akkoriban a királyi háremeket más szempontból tekintették, mint manapság), akik azonban más vallási szokásokat is meghonosítottak a királyi udvarban. Így Salamon lassacskán eltért Jahve egyedüli tiszteletétől, és más istenségeket is szolgált. Ezzel hűtlen lett Istennel való barátságához. A bibliai elbeszélés a hűtlenségnek tulajdonítja az ország fent említett hanyatlásának kezdeti jeleit, a határvidékeken való területvesztéseket. Miután Salamon elpártolt Istentől, Isten is elfordul tőle és utódaitól: Salamon utódainak nem sikerül már összefogni a birodalmat, amely így Salamon halála után darabokra hullik. Az elbeszélésben világossá válik, hogy ahogyan Salamon vallási buzgósága különféle istenségek felé fordul, úgy rendül meg országának egysége is. S amint Salamon képtelen visszatérni az egy Isten szolgálatához, úgy utódai sem lesznek képesek összetartani ill. helyreállítani a birodalom egységét.
Salamon uralkodását egy szóval jellemezve azt mondhatjuk el, hogy ő a dávidi birodalom összetartója, összegzője. Képes volt egységet teremteni a különféle népcsoportok, kultúrák, törekvések között. A Biblia leírása szerint ez az egységesítő politika addig lehetett sikeres, amíg Salamon személyes életében is jelen volt a mindent meghatározó elköteleződés Isten felé. Széteső félben lévő világunkban talán nekünk is érdemes volna megkeresni azt a biztos pontot vagy azokat a biztos pontokat, amelyek megtartanak bennünket a nagy változások között. Ez persze bizonyos kötődéssel jár, de ha szabaddá válunk ezen kötődéseinktől is, és csupán a függetlenség felé kötelezzük el magunkat, a sok függetlenség káoszba sodorhatja életünket, ahogy Salamon birodalma is szilánkjaira hullott szét…
