Czaun Jánost 2007-ben feljelentették, hogy magáncélra használta az önkormányzat gépjárművét. Feljelentést nyomozás, majd bírósági szakasz követte. A napokban megszületett a döntés: ártatlan.
A fenti néhány sor mögött vélhetőleg nehéz évek állnak. Elviselni, megélni egy ilyen történetet nagyon nehéz lehet. Nehéz lehet az érintettnek, a családjának, szeretteinek, barátainak. Talán lehetetlen szavakba foglalni, mennyi mindent veszíthet az ember egy ilyen eljárás során, mekkora kárt szenvedhet ettől karrierje, mennyit veszíthet, mint magánember. És hogy mekkora feszültség, milyen hihetetlenül nagy ellentétek feszülnek ettől az ügytől a szocialista és fidesz szimpatizánsok között, az kiderült az újságunkban megjelent interjú után beírt 40 kommentből. Ezek a „beírások” jól bizonyították, hogy ez az esemény több annál, mint amit láthatunk. Egyfajta politikai kommunikáció szerves része.
Az eset jól példázza: a kommunikáció kétélű kard. Megvédhet, vagyis felemelhet bárkit, és bizony lesújthat, megsérthet, bánthat, sérüléseket okozhat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a kimondott szónak súlya van, ami hatással van az érintettre és a kimondóra egyaránt. És ez nem egyértelműen csak az újságok felelőssége. Manapság már médiumnak számít minden egyes ember, aki használja a netet, főleg a közösségi portálokat, vagy blogot ír, illetve akinek van mobiltelefonja, amivel lehet videót, képet készíteni. Manapság mindegyikünk a tömegkommunikáció része, még akkor is, ha egy sör vagy édesség mellett beszélget, osztja meg véleményét valakivel a világról.
Ez a fajta tömegkommunikáció pedig hihetetlenül éhes és mérgezett. Imádja a botrányt. Mint veszett vad ugrik rá bármilyen botrányos ügyre. És ezek szinte mindig vannak. Ha nincsenek, akkor csinál. Célpontokra van szüksége, áldozatra. Czaun János célpont. Ez egyértelműen kiderült az utóbbi hetekben, hónapokban, években.
Ám nem csak ő a célpont, hanem mindegyikünk. Mert pillanatok alatt bármelyikünkről bármi kijelenthető, és amíg bizonyítjuk ártatlanságunkat, már vége, már veszítettünk, már megbélyegeztek. A kör bezárult. A legnagyobb vesztes pedig a közélet, ahol már nem is tudjuk, ki, mit mondott, ki, mit csinált. Ez fokozottan igaz a kisebb településekre, ahol még személyesebb a viszony, és ezáltal még több a személyes érintettség.
