A Lovassy László Gimnázium és jogelődje, a Piarista Gimnázium 2011 októberében ünnepli alapításának 300 éves évfordulóját. A jubileumi rendezvénysorozat részeként egykori Lovassy-s diákok beszéltek arról, hogyan emlékeznek vissza gimnáziumi éveikre, s milyen irányt vett az életük később.
Az intézmény tornatermében az Élet és Tudomány főszerkesztője, Gózon Ákos Mesterházy Attilát (MSZP), Navracsics Tibort (Fidesz) és Pál Bélát (MSZP) ültette le egy asztalhoz, aki arról kérdezte a politikusokat, miért épp a politikai pályát választották.
Pál Béla kezdte a visszaemlékezést. Elmondta, 1972-ben érettségizett, s a hetvenes évek végén fogalmazódott meg benne, hogy a politikai pályára szeretne lépni. – Fantasztikus érzés volt először belépni a Parlamentbe, oda, ahol nagynevű elődök jártak korábban, a mai napig hatalmába kerít ez az érzés. Felelősséggel vegyes megtiszteltetés mások képviseletében részesévé válni olyan döntéseknek, amelyek sokak életét befolyásolják – nyitotta meg a beszélgetést a szocialista országgyűlési képviselő.
Dr. Navracsics Tibor és Pál Béla
1998 nyarán járt először az Országházban Navracsics Tibor. – Az első időszakokban fél órákat késtem a megbeszélésekről, mert nem igazodtam el a bonyolult szerkezetű épületben – vallotta be az érdeklődő diákok, s egykori tanárai előtt a miniszterelnök-helyettes.
Mesterházy Attila
Mesterházy Attilának 1997-ig kellett visszaemlékezni, hogy felelevenítse, milyen volt először a Parlamentbe lépni. Állásinterjúra érkezett az akkori kabinetfőnökhöz, aminek eredményeként végül az lett a munkahelye. – A munkám végeztével gyakran körbejártam az épületet, megnéztem, mi merre található – mondta a pártelnök. Érdekességként megjegyezte, itt találkozott élete legmagasabb belmagasságú wc-jével, ami a kupolaterem mellett található.
– Mikor született meg a nagy döntés, hogy politikus lesz? – tette fel a kérdést a moderátor. – Az a típusú ember vagyok, aki szeret a közösségért valamit tenni. Ráeszméltem arra, hogy kétféle ember létezik; aki elviseli a politikát, vagy aki megpróbálja maga is alakítani – válaszolta Pál Béla. Navracsics Tibor 1985 és' 90 között az ELTE jogi karára járt, ez – mint fogalmazott – sok mindent megmagyaráz, hiszen a demokratikus átmenet központjában töltötte napjait.
– Mindig érdeklődtem az emberek iránt, a közösség foglalkoztatott. Olyan szakmákat néztem ki magamnak, ahol emberekkel kell foglalkozni. Először orvosnak készültem, később azonban megfogalmazódott bennem, hogy diplomata akarok lenni. A családi anekdota szerint már óvodában is ez motivált. Az élet úgy hozta, hogy az államigazgatásban kaptam szerepet, így egyre távolabb kerültem a külügyminisztériumtól – mondta Mesterházy Attila.
– Az ember szereti, ha sokan szimpatizálnak vele, de elfogadom, ha valaki nem szeret. Tudom magamról, hogy rengeteg idegesítő szokásom van. Azon dolgozom, hogy azok a célok, melyeket képviselek, mások számára is szimpatikusak legyenek. Elképzelhető, hogy valakinek a véleményével egyetértek, de maga a személy nem szimpatikus számomra – állította újabb kérdésre válaszolva Navracsics Tibor.
Pál Béla ezzel szemben azt hangoztatta, ha valaki elfogadja egy személy nézetét, azzal az embert is. – Ez azonban fordítva is igaz – egészítette ki Mesterházy Attila. – Előfordul, hogy a számunkra szimpatikus emberek nem olyan értékeket képviselnek, amelyek számunkra elfogadhatók. Például sok olyan dolog van, amit a Fidesz képvisel, és én azokkal nem értek egyet, mégse utálom a teljes Fidesz frakciót, bár néha a parlamenti hozzászólásokból így tűnhet – mondta vidámságot okozva a teremben.
– Minden példakép megtévesztő, mert amikor kiválasztjuk, hajlamosak vagyunk eltekinteni a hibáitól – vélekedett Navracsics Tibor. – Nincs olyan példaképem, akire mondhatom: az ő mintája szerint szeretnék politizálni. A mostani politikai mezőnyből azonban az a fajta mentalitás, hozzáállás, amit Angela Merkel német kancellár képvisel, nagyon szimpatikus – tette hozzá.
Mesterházy Attila azt mondta, nagyon sok politikusnak volt olyan cselekedete, amely példát ad számára, de az egyik fővárosi kerület 16 éve mindig megválasztott polgármesterét külön kiemelte, aki 24 órában áll a lakosok rendelkezésére. Pál Bálának is sok példaképe van. – Minden ember, akire felnézek, számos olyan értékkel rendelkezik, melyet én is szeretnék elsajátítani. Nem tudok egy embert megnevezni. Példaképem mindenki, aki Magyarország előrehaladását szolgálta és szolgálja – hangsúlyozta.
A politikai felelősségről Navracsics Tibor azt mondta, az egyetemen arra nevelték őket, hogy minden szónak a lehető legrosszabb értelmezését is vegyék figyelembe, amikor beszélnek. – Ennek ellenére nincs hibátlan politikus, éppen ezért fel kell készülni a korrigálásra, ha szükséges. Tudni kell bocsánatot kérni – húzta alá a miniszterelnök-helyettes.
A beszélgetés folyamán az egykori diákévek is felidéződtek. Pál Béláról azt nyilatkozta egykori tanára, „általában nagyon jól viselkedő, szerény tanuló” volt.
Navracsics Tibor „magas alakja gyakran feltűnt a szünetekben, amikor egyedül könyökölt a folyosón a korlátokon, merengett – talán már akkor is – a világ dolgain.” – olvasták fel. – Kiváló osztályunk volt – emlékezett vissza a miniszter. Matematikából, fizikából és kémiából ma már elképzelhetetlen rugalmasságra és méltányosságra volt szükség, hogy megküzdjek a tantárgyi követelményekkel – tette hozzá.
Mesterházy Attila „belevaló, minden csínyben résztvevő, szervező típus volt, nem a tipikus jó gyerek.” Védelmében a szocialista vezető elmondta, igaz, hogy sok „marhaságot csináltak”, az osztály tanulmányi eredménye azonban kiemelkedő volt.
– A politika területén van veszprémi „maffia”? – jött a következő kérdés. – Maffia nincs, de lobbi van. Kimondva, kimondatlanul egyetértünk abban, hogy mindenki a maga lehetőségei szerint segíti a veszprémi ügyek érvényre juttatását – nyilatkozta rá Pál Béla. Egyetértett vele Navracsics Tibor, sikeres együttműködéseken vagyunk túl, jelentős forráshoz juttatva a térséget. Mesterházy Attila azonban más véleményen volt, nem érzi, hogy odafigyelnének egymásra a veszprémiek. Példaként hozta fel, hogy a színház születésnapjára nem kapott meghívót. Az igazi érdekközösséget hiányolja.
– A politika nem csak az, ami a televízióban látszik. A politika rólunk szól – hangzott el. – Ez a szakma a béka segge alatt van a bizalom oldaláról, de nem gondolom, hogy aki az Országyülésben dolgozik, szégyellnie kellene, hogy ezt a szakmát választotta. Vannak személyek, akik miatt igen, de maga a politikusság a legfelemelőbb dolog, amit egy ember művelhet – zárta gondolatával a kerekasztal-beszélgetést Mesterházy Attila.
