Fazekas Nándor
A Kielce elleni bravúros diadalt követően a közvélemény kötelező győzelmet várt a csapatomtól a Silkeborg ellen, de mindannyian tisztában voltunk vele, hogy egy dán ellenféllel szemben nem lehet könnyű dolgunk. Az északiak válogatott szinten is évek óta a világ élmezőnyébe tartoznak, de az utóbbi időben klubszinten is egyre jobban fejlődnek, köszönhetően annak, hogy a válogatottjaik sorra térnek haza. Ezt bizonyítja a Koppenhága együttese is, amely nagyon „bevásárolt” és hatalmas céljai vannak a Bajnokok Ligájában. A Silkeborg pedig második lett ebben az egyre erősödő pontvadászatban.
A sérült kapus (balra) Balzsay Károly ökölvívó társaságában a Silkeborg elleni meccsen
Mindezek ellenére itthon egy fantasztikus mérkőzést játszottunk ellenük. Időnként lehengerlő játékot produkált a csapat mind támadásban, mind védekezésben. Magabiztosan nyert a csapat, így nagy önbizalommal vághatott neki a világ egyik legjobb csapata, az Atlético Madrid elleni csatának.
Sajnos sokat nem tudok a körülményekről, hiszen még nem vezethetek autót, így csak heti egy-egy alkalommal találkoztam a fiúkkal. Telefonon azonban beszéltünk, s tudom, hogy keményen készültek a spanyolok ellen, s arról is hallottam, hogy voltak apróbb fennforgások – lerobbant a buszuk, nem kapták meg a videó szobát a szükséges időre –, amelyek megzavarták a felkészülést, bár nyilván nem ez döntött.
A meccsen is apaszerepben
A fiúk edzésmennyiségben és minőségben elvégezték a szükséges munkát, ami az első félidőben meg is mutatkozott, hiszen nagyon jól küzdött, s szépen tartotta magát a társaság. A szünet után aztán bizonyította a Madrid, hogy miért a világ egyik legjobb csapat. Rengeteg labdát szereztek, könnyű indításgólokkal lerohantak minket, mi pedig csak futottunk az eredmény után. Így hízott a különbség kilencre, s viszonylag nagy vereségbe futott bele a csapat. Bár a látottak alapján is azt mondom, hogy ekkora különbség még Madridban sincs a két csapat között.
Apa és legkisebb fia
Ezen a mérkőzésen túl kell tenni az együttesnek magát, hiszen ezt már lejátszották. Holnap egy nagyon fontos összecsapás vár a társaimra a Csehovszi Medvegyi ellen. Hazai pályán nem lehet pontot veszíteni, hogyha jó eredményt szeretnék elérni. Az elmúlt időszakban is bebizonyosodott, amit eddig is tudni véltünk, hogy nagyon veszélyes a csoportunk, ahol egymást követik a bravúrok, meglepetések, körbeverések. A holnapi meccsre az egész családdal megyek. Első alkalommal visszük a legkisebb fiamat is, aki így végre megízlelheti a csarnok légkörét.
Ami a rehabilitációmat illeti, továbbra is nagyon keményen készülök, erősítem a lábam, mozgatom a bokámat, reggelente járok kezelésre a kórházba. A törött szárkapocscsontomat még nem szabad terhelni, a csütörtöki röntgenfelvétel alapján azonban kiderült, hogy jó állapotban van a csont, s két-három héttel előbbre járunk a normál gyógyulási ütemnél. Így, ha nem jön közbe semmi, jövő hétvégén teljes testtel ráléphetek a lábamra. Onnantól kezdve pedig elkezdhetem a futást, szökdelést és az egyéni képzést.
Fazekas Nándor
