A második világháború után
jött az ötlet, hogy vasutat építsenek a gyermekek számára. Akkor
még gyermekvasútnak, és úttörővasútnak is nevezték. Természetesen
az ötletnek voltak ellenzői is, akik nem hitték el, hogy az iskoláskorú
gyermekek képesek lesznek vasutas szolgálatot ellátni. Szovjetunióban
és Jugoszláviában ekkor már működött hasonló. A helyszín kiválasztásakor
több ötlet is felmerült. A cél egy gyermekközösség létrehozása,
és közfeladatok ellátása. Az egyik ötlet, hogy Gödöllőn építsék
fel, és az oda Hévvel érkezőket szállította volna az egykori királyi
kastélyhoz. Másik elképzelés volt a Népliget, és itt hétvégi
kirándulóhelynek szánták volna. Szóba került még a Margit-sziget,
ahol a fürdőzőket, és a pihenni vágyókat szolgálta volna. Végül
a budai hegyek mellett döntöttek. Működtetőnek a MÁV-ot jelölték
ki. Az építkezés 1948. április 11-én kezdődött, ami akkor vasárnapra
esett. Az építéssel párhuzamosan képzések folytak, hathetes elméleti
Csillebércen, gyakorlati pedig a nagyvasúton.
Végül elérkezett a nagy esemény napja 1948. július 31. Feldíszítették a Széchenyi-hegy állomását az avatóra. Gerő Ernő az akkori közlekedési miniszter adott engedélyt az első vonat elindítására. Az építkezés természetesen nem állt meg. Az utolsó szakaszt 1950 augusztus 20-án adták át. Teljessé vált az Úttörővasút 11,2 km hosszú vonala. Mindezek óta a Gyermekvasút több változáson átesett. 1990-ben lett az Úttörővasútból a Gyermekvasút. 1991-ben indultak el a nosztalgiavonatok. 1992-ben pedig megnyitották a múzeumot. Hiába a sok változás, a két legfőbb feladatát sikeresen megőrizte. Hangulatos kisvasútként szolgálja a kirándulókat, és páratlan közösségi életet biztosít az ott teljesítő gyermekeknek.
