Válogatott siker után irány Kecskemét
Legutóbb a Pick elleni vereséget követően jelentkeztem a blogommal, amely óta sok minden történt a csapatommal és velem.
A szegedi bajnoki után a válogatottbeli társaim egy rangos felkészülési viadalon vettek részt, ahol a házigazda szerbeket és a cseheket legyőzve, már az utolsó forduló előtt megszerezték a tornagyőzelmet. Az utolsó fordulóban ugyan kikaptak a horvátoktól, úgy vélem azonban, hogy így is nagyon nagy fegyvertény a győzelem, hiszen mindhárom ellenfél felvonultatta a legjobbjait.
Fazekas Nándor
Fáradtan értek haza a fiúk Szerbiából. Biztos vagyok benne, hogy emiatt szenvedett váratlan vereséget a Szeged a Tatabánya vendégként. De rólunk is elmondható, hogy nehéz mérkőzést játszottunk Kecskeméten. Nehezen rázódtunk össze, azonban lépéséről lépésre felőröltük és legyőztük őket.
Csodálatos győzelem
Izgatottan vártuk a Berlin elleni Bajnokok Ligája találkozót, hiszen tudtuk, hogy egy nagyon erős ellenféllel lesz dolgunk. Aki hétről hétre követi a Bundesliga küzdelmeit, az láthatja, hogy a fővárosiak hazai pályán és idegenben is rendszerint begyűjtik a pontokat a német első osztályban. Ennek szellemében kezdtük a felkészülést, hiszen tisztában voltunk, illetve vagyunk azzal is, hogyha az idei meccseinket hozni tudjuk a BL-ben, akkor már nem a továbbjutásról kell beszélni, hanem arról, hogy minél előkelőbb helyen végezzünk a csoportban.
Csodálatos mérkőzésen, szinte végig vezetve, simán nyert a csapatom a rókák ellen. A Berlint idén még nem láttam ilyen visszafogottan játszani. Ehhez azonban az kellett, hogy a Veszprém ne engedje, hogy a saját játékukat nyújtsák. Minden pozícióban lebénítottuk őket. Elmondható, hogy a játék minden elemében és minden poszton jobb teljesítményt nyújtottunk náluk és teljesen megérdemelten nyertünk. Ez hatalmas fegyvertény, hiszen előzetesen többen úgy vélték, hogy még hazai pályán is nagy bravúr lenne legyűrni őket. Azt azonban senki sem gondolta, hogy ilyen „könnyű” siket aratunk.
Ismét „hazai vizeken”
Berlinből hazatérve a csapat Gyöngyösre ment bajnokit játszani. A bravúros diadal után egy picit kiengedve játszottunk, voltak jobb és rosszabb periódusok. Végül hattal nyertünk, de nem volt meggyőző a játékunk. Nem tudtuk kellően felszívni magunkat, de a győzelem ezúttal sem forgott veszélyben.
A büszke apa szerepében
A szombati meccs után a vasárnapot megkaptuk pihenőnapnak. Ezt kihasználva elmentem Szombathelyre, ahol az Éles Kézisuli tanítványai egy rangos hazai tornán szerepeltek. A mieink kiváló teljesítményt nyújtottak, minden korosztályban a dobogón végeztek. A 99-es születésűeknél az MKB Veszprém és az Éles Kézisuli csapati játszották a döntőt, amit az MKB kettővel megnyert. Remek meccset láthatott a szépszámú közönség. A 2001-esek a 2003-asok – ahol a fiam is játszott – nyertek. Büszkén mondhatom, hogy a fiam lett a torna legjobb játékosa a korosztályában. Remek kikapcsolódás volt számomra a feltörekvő kézilabdázók játékát nézni.
„A visszavágó nehezebb lesz”
Hétfőn reggel elkezdtük a felkészülést a Berlin ellen. Biztos vagyok benne, hogy a visszavágó sokkal nehezebb lesz, mint a párharc első felvonása. Kint minden összejött nekünk, most pedig mindenki azt gondolja, hogyha idegenben tudtunk nyerni, akkor hazai pályán kötelező a győzelem. Azonban, ahogy már többször leírtam, mindig a kötelező a legnehezebb. Ráadásul egy ilyen képességű ellenfél esetében talán nem is lehet ilyesmiről beszélni.
Döntő lehet, hogy a németek oldalán nincs meg az a nemzetközi rutin, amivel mi rendelkezünk, dacára annak, hogy a legerősebb bajnokságban edződnek. Ilyen hangulatú csarnokban, mint a Veszprém Aréna, és ilyen csodálatos közönség előtt, mint a mieink, pedig még nem játszottak. A kivételt talán csak Iker Romero jelenti ezen a téren. Így elképzelhető, hogy meg fognak ijedni az atmoszférától, míg bennünket a drukkereink belehajszolnak a győzelembe. Mindezek ellenére még egyszer leszögezném, hogy a Berlin nagyon küzdős és kiváló képességű csapat
Libavacsora
Kedd délelőtt csak egyéni képzésben lesz részünk, délután viszont a regeneráción és a pihenésen lesz a hangsúly. Délután pedig amolyan csapatépítés gyanánt wellnessezni, úszni, szaunázni és masszázsra megyünk. Utána pedig a Márton napok jegyében egy közös csapatvacsorán veszünk részt, ahol libaleves és sült liba lesz a menü. Ezzel is még erősebbé szeretnénk kovácsolni a csapategységet. Szerdától pedig kőkeményen készülünk a vasárnapi találkozóra.
„Zöld jelzés” a visszatéréshez
Múlt hét pénteken voltam utoljára kezelésen a kórházban, ahol a gyógytornászom közölte, hogy már nincs szükségem több tornára, hiszen erőnlétileg is jó állapotban vagyok és a bokám is meggyógyult. A röntgenfelvétel is azt mutatta, hogy elkezdhetem az edzéseket, tehát örömmel leírhatom, hogy „zöld lámpát” kaptam a doktor úrtól.
Pénteken néhány lövés erejéig már be is álltam a kapuba, ami nagyon jó érzés volt számomra. Hétfő délután pedig el kezdtem az igazi munkát. Kiváló érzés volt ismét a gólvonal elé állni, de azért a félsz még bennem volt. Ez persze teljesen normális. A lábam tökéletes állapotban van, a fejemből azonban még ki kell vernem, hogy sérült voltam, annak érdekében, hogy a megszokott mozdulatok visszajöjjenek. Vannak bizonyos lövések, amelyeknél még nem merem úgy odatenni a lábam, vagy nem merek egy lábra érkezni a felugrások után.
Nem biztos, hogy ez a hét elég lesz erre, hogy kiküszöböljem a bennem lévő félelmet. Minden elkövetek, hogy ezt mielőbb megtegyem, s ha a Jóisten is úgy akarja, vasárnap már át szeretnénk öltözni. De természetesen csak akkor, hogyha százszázalékos formában leszek és a Mester is úgy akarja. Ha ez nem történik meg, akkor pedig jövő héten, Dániában szeretnék visszatérni. Nem erőltetek semmit, ha nem tudom kellően odatenni magam, akkor nem játszok. Egy ilyen meccsre ugyanis százszázalékos ember kell.
Segítség a rehabilitációban
A gyors felépüléshez az is hozzásegített, hogy rátaláltam egy speciális módszerre, a speed fitneszre és ott egy profi edzői stábra. Heti néhány alkalommal eljárok hozzájuk, ahol a módszerük segítségével tizenöt perc alatt kétórás munkát végezhetek el. Kaptam egy speciális ruhát. Ebben diódák vannak, amelyek áramot vezetnek a testembe, stimulálva az izmaimat. Olyan hatása van, mintha fekve nyomnék 100-105 kg-mal, de közben nincs a kezemben súly.
Úgy érzem, hogy ez is nagyon sokat segített a kondícióm visszanyerésében, s még a rajtam lévő pici zsírt is sikerült átdolgozni izommá. Ez is közrejátszott abban, hogy egy bő hónappal korábban visszatérhetek az előzetesen kalkulált időpontnál. Összességben elmondható, hogy nagyon jól sikerült a felkészülésem, sőt elvégeztem egy második alapozást. Remélem, hogy a pályán így nemcsak erős, hanem gyors is leszek.
Fazekas Nándor
