– Miért tartja szükségesnek, hogy a tudomány és a kultúra területeit támogassa?
– A szocialista időszakban természetes volt a társadalmi rend szolidaritása; a kultúra, az oktatás, a művészet kedvezőbb elbírálásban részesült, a pénzforrások jobban rendelkezésre álltak. A piacgazdaságban az erő érvényesül, s nem előírás, hogy juttat azoknak a szféráknak, amelyek nem rendelkeznek elég önálló jövedelemmel. Egy társadalom akkor egészséges, ha ezek az arányok elviselhetők, s akik tehetik, megfelelő összeget fordítanak ilyen térre. Ez igaz mai világunkra, s ez vezérel engem is. Főként a tudományos élet felé fordulva igyekszem segíteni, például a kezdő kutatók, vagy éppen az Erdős András Tehetséggondozó Program támogatásával, de a kultúra területén tevékenykedő tehetséges embereket is jó érzés támogatni, elismerni különböző formában.
– Milyen megoldandó feladatok kapcsolódnak magához a támogatói tevékenységhez?
– Kiterjedt kapcsolatrendszeremnek köszönhetően széles rálátásom van a gazdasági élet egészére és a kulturális, tudományos szférára. Folyamatosan frissítem ezeket a kapcsolatokat, illetve sokan megkeresnek, hogy támogassam ötletüket, munkájukat. Több komoly kérdés is felmerül e tevékenység kapcsán: miként jutunk el a rászorultakhoz, hogyan tudjuk az anyagi támogatást részükre továbbítani, és találunk-e olyan elhivatott embereket, akik misszióként vállalják, hogy személyes energiát adnak mindehhez, hiszen ez is kell a tehetség kibontakozásához.
– Azonban nem mindenki segít, aki megteheti.
– A rendszerváltást követően nem alakult ki új értékrend, sokan igyekeznek minél előbb meggazdagodni, de ahogy a szüleim mondták: a koporsónak nincsen zsebe. Egészséges társadalmi környezetre lenne szükség, de a közgondolkodás nem ebbe az irányba halad, többen vannak azok, akik a személyes előnyeiket szeretnék érvényesíteni.
– Ön szerint miért nehéz a mecenatúra újra meghonosítása hazánkban?
– A polgári társadalomból 40 év alatt szocialista társadalom vált, most viszont újra tiszteletben kellene tartani a polgári értékeket. Mezőgazdasági példával élve: a lovakat leváltották a traktorok, az állatból kolbász készült, most pedig a lókolbászból kellene lovat csinálni. Ez hatalmas kihívás: az értékrendet figyelembe véve visszafelé kellene tekinteni, miközben minden megváltozott körülöttünk. Az emberek nélkül nem lehet társadalmat építeni, és megfelelő tömegtámogatás elnyerése, a tömegek meggyőzése nélkül nem alakul ki értékközpontú közgondolkodás.
– A támogatás minden esetben önzetlen?
– Úgy érzem, hogy aki ad, nem vár különösebb ellenszolgáltatást. Persze előfordul, hogy kulturális eseménynél kér cserébe néhány belépőjegyet, esetleg elviszi a dolgozóinak egy részét, akikből viszont a későbbiekben rendszeres látogatók válhatnak. Nagyon fontos kiemelni, hogy akik részt vesznek a különböző kulturális, tudományos, sport területek támogatásában, küldetést teljesítenek. S itt nem csak a pénzről van szó, hiszen mindehhez elengedhetetlen az ember, aki személyes energiáját áldozza a cél érdekében.
Névjegy:
Dr. Markovszky György 1947. március 21-én született Győrben. Nyúlon nevelkedett. Csornán járt mezőgazdasági technikumba, Mosonmagyaróváron pedig agrártudományi főiskolát végzett. Tanulmányait követően Veszprém megyében kezdett el dolgozni 1970 elején. Három munkahelye volt összesen: a bakonyszentkirályi Váralja MGTSZ-ben dolgozott közel tíz évet. Utána került Nemesvámosra a Balatonfüred-Csopak Tája Szövetkezethez, ebből alakult meg a Csopak Rt. 1991-ben, melyet vezérigazgatóként irányított 2006-ig. Ekkor megalapította saját vállalkozását, a Markovszky Ingatlan Zrt.-t. 2006-tól a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
Cseh Zoltán
Fotó: Kovács Bálint
Forrás: Veszprém Portré
