Elődeink szerelmi életéről tartott előadást Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató Valentin-nap alkalmából a Laczkó Dezső Múzeumban.
A programban szó esett a régi parasztság erkölcséről, a szerelemhez, szexhez és a házassághoz való hozzáállásáról. Megdöbbentő a mai embernek hallgatni a történeteket erről a letűnt korról, hiszen elődeink gondolkodása jócskán eltért a miénktől.
A legfontosabb különbség talán a nemiség tabutémaként kezelése. A fiatalok lányok előtt titkolták az ilyesféle dolgokat, ezért gyakran megesett, hogy az első menstruáció vagy a nászéjszaka sokként érte őket.
A fiú közösségek kicsit nyíltabbak voltak ezzel a témával kapcsolatban, ráadásul ők vigyáztak az állatokra, amiket figyelve azért rájöttek egy-két dologra, és így őket annyira nem érte felkészületlenül az első szexuális élmény. Sőt, ritka volt az, hogy a legény szűzen házasodjon. Általában voltak olyan nők, akik némi győzködés, bor vagy más ajándék hatására hajlandók voltak beavatni az ifjú legényeket a nemi élet titkaiba.
Persze a szex érdekes téma volt akkor is, és szerettek beszélni róla a felnőttek. Azonban fontos volt az, hogy a fiatalok ne tudják meg, miről van szó, ezért kialakult egyfajta szimbólumrendszer, amelynek a maradványait ma a régi népdalokban lelhetjük fel. A „Bújj-bújj zöld ág” kezdetű, szinte mindenki által ismert gyerekdalban a zöld ág a férfit jelképezi, aki belebújik az arany kapuba, azaz a nőbe. A leszakadó pajta és a bennmaradó macska a teherbe esést szimbolizálja. Aki kicsit jobban belemerül ennek a szimbólumrendszernek a tanulmányozásába, annak a népdalok sosem lesznek már ugyanolyanok…
Szó esett még a szerelmi mágiákról és babonákról is. A lányok megpróbálták mindenféle módon kitalálni, hogy mikor mennek férjhez, és ki fogja őket elvenni. Voltak módszerek a kiszemelt férfi elcsábítására, amihez általában a nőből „valamit” (például hajszálat, testnedveket, menstruációs vért) kevertek a legény ételébe vagy italába, aki ennek hatására végzetesen beléjük szeretett. Rengeteg babona élt a terhességgel kapcsolatban is. Az egyik legérdekesebb talán az volt, hogy ha a férfi női kendőt visel a fején gyermeke fogantatásakor – ami, valljuk be, elég mókás látvány lehetett – akkor lánya születik.
Az előadás végén a közönség megtekinthette a néprajzi kiállítást is, és vadászhatott a szimbólumokra, amelyekről az előadásban szó esett. A néprajz iránt érdeklődők augusztus végéig láthatják a „Az ékesítés módja és jelleme...” című kiállítást a Laczkó Dezső Múzeumban.
Horák János
