Az Ab megállapította, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentésének szabályozása formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket - olvasható a testület által az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Az Ab szerint formai szempontból garanciális jelentősége van annak, hogy a bírói hivatás felső korhatárát, ameddig a bírák elmozdíthatatlanok, sarkalatos törvény határozza meg. A vizsgált szabályozás azonban lehetőséget ad olyan értelmezésre, amely a korhatár meghatározását nem sarkalatos törvény körébe utalja. Az indítványok mögött meghúzódó konkrét esetekben a bírói felső korhatár mértékét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, nem sarkalatos törvény életkortól függő, mozgó korhatárával azonosították. Tartalmi szempontból pedig a vizsgált szabályok alkalmazása azzal jár, hogy az érintett bírákat rövid időn belül, esetenként három hónap alatt elmozdítják hivatalukból.
Az Alkotmánybíróság az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok alapján vizsgálta a bírák jogállásáról szóló törvénynek azokat a szabályait, amelyek a korábbi 70. életévhez képest 2012. január 1-jével megváltoztatták a bírói szolgálati viszony felső korhatárát oly módon, hogy a bírót a "rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár" elérésekor kötelezően fel kell menteni. Az új felső korhatár a bíró születési évétől függően a 62. és a 65. életév között van.
Az Ab leszögezte, a bírák szolgálati viszonyának felső korhatárát a jogalkotó viszonylag szabadon állapíthatja meg, és az alaptörvényből sem vezethető le konkrét életkor, de az levezethető az alaptörvényből, hogy a felső korhatár csökkentésével járó új korhatárt csak fokozatosan, kellő átmeneti idő alatt, a bírák elmozdíthatatlansága elvének sérelme nélkül lehet bevezetni.
"Minél távolabb van az új korhatár a bírói szolgálati viszony korábbi felső korhatárától, a 70. életévtől, annál hosszabb időre van szükség a bevezetéséhez, ellenkező esetben sérül a bírói függetlenség lényeges elemét jelentő elmozdíthatatlanság követelménye" - fogalmaz közleményében az Ab.
Indoklásában kitért arra is, hogy az új alaptörvény szerint annak rendelkezéseit "történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni". Azt pedig, hogy mi tartozik a történeti alkotmányból a vívmányok közé, az Ab-nek kell megállapítania.
A testület kimondta: a "magyar történeti alkotmány konszolidált értelmezésének minimumához tartozik" annak elfogadása, hogy a XIX. században végbement polgári átalakulást konstituáló törvények a történeti alkotmány részét képezik, hiszen ezek teremtették meg azt a szilárd alapot, amelyre a modern jogállam épül.
"A bírói függetlenség elve, ennek elemeivel együtt, minden kétséget kizáróan vívmány" - közölte az Ab, amely a határozatában kitér arra is, hogy a bírák független ítélkezésének biztosítása felé vezető folyamat a bírói elmozdíthatatlanság rögzítésével vette kezdetét. Már a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kimondta: "a biró, miután 70-ik évét betöltötte, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügyminister által hivatalának folytatására felszólittatik és szolgálni kiván."
Az Ab arra is felhívta a figyelmet, hogy a 70. életév már a XIX. században az ember aktív szellemi teljesítőképességének felső határa volt, amely napjainkban még feljebb tolódott.
A testület rögzítette, hogy a bírói függetlenség nem csupán a magyar történeti alkotmány vívmányai, hanem az új alaptörvény rendelkezései között is megtalálható, hiszen az kimondja: "a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve. A bírói függetlenség az igazságszolgáltatás függetlenségének legfontosabb garanciája".
Az Ab kiemelte: a bírák elmozdíthatatlansága a független, pártatlan bírósághoz való jog garanciája, és a jogalkotónak erre tekintettel a bírói hivatás felső korhatárát oly módon kell meghatároznia, hogy az egyértelmű és előre kiszámítható legyen. A nyugalomba helyezést lehet magasabb és alacsonyabb életkorhoz kötni, mint ami a nyugdíjkorhatár a más foglalkozást gyakorló személyeknél, és ha a korhatár változik, akkor sem önmagában ennek mértéke, hanem az új korhatár bevezetésének módja, határideje és a bírákra gyakorolt hatása bírhat alkotmányjogi jelentőséggel.
A testület arra is felhívta a figyelmet, hogy az irányadó korhatár a jogállási törvényben "szubjektív", számos egyéni körülménytől, például életkortól, nemtől függ. Az alaptörvényben az általános öregségi korhatár egyes számban szerepel, vagyis ebből az következik, hogy egységes kell legyen. A jogállási törvényben ezzel szemben az irányadó korhatár "mozog", miután másik jogszabályra utal, és csak abban az értelemben lehet "általánosnak" tekinteni, hogy az egyes korosztályokon belül egységes, de a korosztályok között eltérő.
Az Ab határozata kitér arra is, hogy az alkotmányellenessé nyilvánított törvény alapján felmentett bírák szolgálati jogviszonya nem áll helyre az alkotmánybírósági döntés erejénél fogva.
A testület úgy ítélte meg, hogy az eljárást kezdeményezők különösen fontos érdeke és a jogbiztonság érdeke is indokolja a jogállási törvény alkotmányellenes rendelkezéseinek visszaható hatállyal történő megsemmisítését.
Az Ab határozata minimális többséggel született meg. A 15 tagú testületből 7-en - Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Stumpf István, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírák - különvéleményt fűztek a döntéshez, azaz nem értettek egyet a határozat érdemi részével.
