Veszprémi előadásán kifejtette, hogy az emberek 2006. október 23-án csalódtak a demokráciában. A politikát – fűzte hozzá magyarázatként – pénzemberek irányítják, s ha le is váltják a mostani vezetőket, a következők színrelépésével sem változik semmi. Ugyanakkor a hatalom igazi birtokosait nem ismerhetjük meg, mert azok a háttérben vannak. Az okok között az előadó a hitetlenséget jelölte meg. Ma az emberek döntő többségének nincs kapcsolata teremtőjével.
Balczó András többször is hivatkozott a Bibliára, Jézus tanításaira. Felhozta saját példáját is: bár vallásos körülmények között nevelkedett, de a fővárosba kerülve keveset foglalkozott hitével, míg édesapja halála rá nem döbbentette, mit is vétett.
Sportpályafutásának kevés eseményét említette Balczó, de azt hangsúlyozta, hogy a benne rejlő erőt, kitartást többek közt egy Prohászka Ottokár beszédnek köszönheti. Ennek kulcsgondolata pedig a következő: „Az akarás Isten ajándéka”.
A továbbiakban a politikáról esett több szó. Olyan országban élek – mondotta –, ahol a nemzetet szétdarabolják. Valahol eldöntetett, hogy ennek az országnak el kell tűnnie a világ színpadáról – utalt a nevezetes herderi jóslatra.
Sajátosan fogalmazott a sportoló a halálról: az ugyanis nem életünk vége, hanem fordulópontja. Szellemünk ugyanis örökké él, s azzal el kell számolnunk egykoron személyenként, de nemzetenként is.
Balczó András bő három évtizede tartja „Sport, politika, hit” című előadásait, melyekkel soha nem maga jelentkezik, hanem mindenhová meghívják.
A befejező részben a gyermeknevelés fontosságáról, a magyarságtudatról, az uniós csatlakozás csődjéről, a demokrácia deficitjéről beszélt az előadó. Megfogalmazása – ha egy sötét szobában olvasni akarunk, nem a könyvet, nem a szemüveget kell keresnünk, hanem a villanykapcsolót – utalt az 1945-ös „váltástól” napjainkig (!) terjedő időszakra, mely a fejekben és lelkekben felmérhetetlen kárt tett.
Befejezésül így fogalmazott Balczó András: „… a tőlem telhetőt megtenni, a többit Istenre bízni”.
