Áder János azt mondta, Mindszenty József minden tőle telhetőt megtett embertársaiért, az elesettekért és a kitaszítottakért, kompromisszumok nélkül vette vállára a haza becsületével járó felelősség minden terhét. A hercegprímás emberi példája, szellemi-erkölcsi hagyatéka méltó arra, hogy történelmi emlékezetünkben való méltó elhelyezését a nemzet legkomolyabb erkölcsi ügyei között tartsuk számon - hangoztatta az államfő.
Áder János rámutatott: a jó példák csak akkor találhatnak követőkre, ha "ismertté, felmutathatóvá, elfogadhatóvá és vonzóvá" teszik őket, csak az ilyen példákon keresztül érthető meg, hogy "ha mindenki hallgat, valakinek akkor is szólnia kell".
Azt mondta, Mindszenty neve, munkássága máig sem kapta meg a méltó helyet a közéletben és a közgondolkodásban, nem kapta meg a teljesítményének kijáró figyelmet.
Mindszenty igaz ember volt, méghozzá a szó legigazabb értelmében - hangsúlyozta az államfő. Hozzátette, hogy szabad ember is volt, a legszabadabb azok közül, akik "a sokféle rabságot hozó XX. században" lelki vagy politikai vezetők voltak. Egy volt a kevesek közül, akik nem a hatalom kényszerének engedelmeskedve, hanem szabad akaratukból cselekedtek - értékelte.
Emlékeztetett, a hercegprímás az emberpróbáló időkben is kitartott hazája becsülete és egyháza igazsága mellett, nemzetét sohasem árulta el, "sem tettben, sem gondolatban". Nem volt "világmegváltó gondolatok rabja, sem hordozója", de mindig kimondta, amit helyesnek gondolt - idézte fel.
Áder János szavai szerint diktatúrák idején szabadnak lenni annyit tesz: az emberség, a hazafiság, a lelkiismeret parancsát követni, és eszerint cselekedni. Mindszenty szabadságszerető polgárként viselkedett akkor is, amikor veszprémi püspökként a nyilasuralom zsidódeportálásaival helyezkedett szembe - közölte, hozzáfűzve: így tett akkor is, amikor a nép oldalára állt a kegyetlen, "embert, Istent nem kímélő" kommunista diktatúrával szemben.
Mindszenty József alakja eggyé vált a magyarság sorsával, a szabadsággal és minden igaz emberrel - jelentette ki. Hangsúlyozta, élete, életműve a magyarokban "sérthetetlen egységben marad fenn a végtelen időben".
Mindszenty Józsefet (1892-1975) 1944-ben nevezte ki XII. Pius pápa veszprémi püspökké, röviddel ezután a nyilas kormány bebörtönözte. 1945-ben lett Esztergomi érsek és Magyarország prímása, bíborosi rangot 1946-ban kapott. Koholt vádak alapján 1948-ban bebörtönözték, majd életfogytiglani börtönre ítélték. Az 1956-os forradalom alatt kiszabadították, melynek leverése után az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, onnan 1971-ben hagyhatta el az országot és költözhetett Bécsbe, ahol 1975-ben halt meg.
1990-ben rehabilitálták, 1991-ben pedig ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra Esztergomban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006-ban hivatalosan is kérte boldoggá és szentté avatását. Teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását a Legfőbb Ügyészség ez év márciusában meghozott határozatával nyilvánította ki.
