"A legjobb tudásom szerint mindent megtettem, elvégeztem, amit meg lehetett tenni, nem vagyok bűnös" - mondta a per keddi tárgyalásán a szivattyúkezelő.
A bíróság a 15 vádlott közül P. Sándor szivattyúkezelőt és felettesét, P. Ferencet, a vörösiszap-tároló területének felügyeletével megbízott vezetőt hallgatta meg. Vallomást egyik vádlott sem tett, a tárgyaláson a korábbi vallomásaikat olvasta fel a bíróság. A katasztrófa idején szolgálatot teljesítő szivattyúkezelőt és felettesét halált előidéző gondatlan közveszélyokozással vádolják.
A vád szerint P. Sándor tizennegyedrendű vádlott a szivattyúk eltérő állapotát, majd a "vész max." jelzést nem jelentette a diszpécserszolgálatnak, és a rendellenességet kiváltó okot nem szüntette meg, holott azzal a katasztrófa következményeit enyhítette volna. Vallomása szerint a X-es tározón soha nem volt olyan magas a vízszint, mint a gát átszakadásának napján. Egy hét alatt három centimétert nőtt a vízszint, amely a katasztrófa reggelén 215,88 méter volt a tengerszint felett, a vízszint a déli oldalon egy méterrel, az északin nagyjából 60 centiméterrel volt alacsonyabb a tározó tetejénél.
Az iszapömléskor szolgálatban lévő szivattyúkezelő szerint a gátszakadás minden előjel nélkül következett be, a vörösiszapot szállító csővezetéket naponta kétszer ellenőrizték. A tragédia napján délelőtt a kenyerestanyai szivattyúháznál - ami a X-es kazetta mellett van - az összes szivattyú bekapcsolt, jelezve, hogy nagy mennyiségű víz gyűlt össze a szivattyúház körüli medencében. "Ez csak rövid ideig tartott, majd hirtelen elment az áram." Elhangzott: a kollégáját kérte meg, hogy értesítse a X/a kazettánál tartózkodó felettesét. A szivattyúházban lévő vonalas telefon nem működött, a mobilon meg nem volt térerő. A műszaknaplóba - amelyet bűnjelként bemutattak a tárgyaláson - bejegyezte az áramszünetet.
A szivattyúkezelő felettese, a hatodrendű vádlott P. Ferenc - aki szintén tagadta bűnösségét - vallomása szerint a X-es kazettából szivárgást soha nem tapasztalt. A gátszakadáskor éppen a X/a kazettánál volt, ahol munkagépek dolgoztak. Véleménye szerint a vízmennyiség "normális volt", a szivattyúk is csak 10-12 perccel üzemeltek többet a szokásosnál.
A vád szerint a tározótér felügyeletét ellátó P. Ferenc 2008 és 2010 között nem megfelelően választotta meg az iszapot szállító csővezeték beeresztési pontjait, ami miatt a X-es tározó északnyugati sarkánál úgynevezett "iszapdombok" alakultak ki, azaz a vörösiszap nem egyenletesen oszlott el a kazettán belül, és ez közvetlenül ok-okozati összefüggésben volt a gátszakadással.
A területfelelős a vád szerint nem intézkedett, hogy a tározóban tárolt folyadék mennyisége az előírásoknak megfelelő legyen. A mérések szerint a gátszakadás idején 4,5 méter magasan állt a lúgos víz a lerakott anyag felületén, a magas folyadékoszlop pedig túlterhelte a gátakat. P. Ferenc elmulasztotta a csurgalékvizet elvezető árkok kitisztítását, ezért az északnyugati oldalon összegyűlt víz miatt a gáttest tövénél lévő anyagos talaj átázott. A szivattyúkezelő jelzése ellenére nem kereste meg a csurgalékvíz megnövekedésének kiváltó okát, és a vízmennyiség növekedéséről nem értesítette feletteseit.
A vádlott - akit környezetkárosítással is vádolnak - a felolvasott vallomásához hozzáfűzte: "a rám bízott feladatokat az elmúlt 46 évben maximálisan teljesítettem".
Az ügyészség a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai telephelyén, a X-es számú vörösiszap-tároló kazettájánál 2010 októberében bekövetkezett gátszakadás ügyében több bűncselekmény miatt emelt vádat 15 ember ellen. Az ügy elsőrendű vádlottja B. Zoltán, az ajkai timföldgyár vezérigazgatója, másodrendű vádlott D. József, vezérigazgató-helyettes, harmadrendű vádlott F. Józsefné, környezetvédelmi felelős. A vádlottak között több divízióvezető és igazgató szerepel, a tizenötödrendű vádlott B. Antal diszpécser.
