Tanulás után otthoni lecke
Legutóbb még a felkészülés végén tájékoztattam a vehir.hu kedves olvasóit a blogomban, Azóta szerda, hétvége ritmusban már lejátszottunk hat bajnokit, annak érdekében, hogy a Bajnokok Ligája meccsek heteiben ne kelljen más feladatra koncentrálnunk. Azt gondolom, hogy ezek a találkozók nagyon jót tettek a csapatnak, hiszen új edzővel és sok új játékossal kezdtük el az idényt. Támadásban és védekezésben is új taktikai variációkat gyakorlunk, amelyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra elsajátítani. Szerdánként figyelemmel kísérem a spanyol liga mérkőzéseit a tv-ben, s az alapján is látom, hogy edzőnk, Carlos az ott megfigyelhető variációkat, elemeket akarja nekünk átadni.
Fazekas Nándor
Összességében elmondhatom, hogy jó úton járunk, egyre inkább fogékonyak vagyunk az újdonságokra, egyre jobban összeszokunk, de még nem tartunk a folyamat végén. A bajnokikon és az edzéseken is akadnak még pótolni valók. Ennek érdekében nagyon sokat dolgozunk, a tréningek előtt és után is rengeteg megbeszélést, videó elemzést tartunk, az ott elhangzottakat pedig fel kell írnunk a füzetünkbe. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy a tanulás után megkapjuk az otthoni leckénket. Ez persze a mi érdekük, hogy minél hamarabb elsajátítsuk az új rendszert és összeszokjunk.
„Remek közösséget alkotunk”
Reméljük, hogy a sok tanulásnak a holnapi Bajnokok Ligája meccsen meg is lesz a látszata, hiszen elérkeztünk a sorozatban az első mérkőzésünkhöz. Egy meglehetősen kellemetlen ellenféllel találkozunk holnap a Veszprém Arénában. Három napja videózunk, kielemeztek a szlovén együttest, amelynek keretét fiatal és nagyon gyors játékosok alkotják. Megállapítottuk, hogy lerohanásban, s a középkezdéseknél is nagyon fürgék. A két szélsőjük villámgyors, akárcsak középen Lékai, aki ügyesen átszakítja a falat és nagyon erőszakosan kézilabdázik. Ez a legnagyobb erősségük, amire oda kell figyelnünk. Reméljük, hogy jól fog sikerülni a BL-premierünk a fantasztikus hazai közönségünk előtt.
Az új társakon – akárcsak a régieken – is nagyon látszik az akarás, nagyon jól érzik magukat Veszprémben. Bátran kijelenthetem, hogyha csapatként még nem is, de közösségként nagyon összeérett ez a társaság. Mindenki megtalálta a közös nevezőt a másikkal. A nemzetközi kupákból és a válogatottakból már ismertük egymást, de nagyon gyorsan kialakult az itteni barátság is. Minden edzésen, mérkőzésen kiváló szellemben dolgozunk. Ezzel biztosan nem lesz problémánk, s remélem hamarosan a játékunkon is tükröződni fog, hogy remek közösséget alkotunk.
Valóra válhat a veszprémi álom
A bajnokikon időnként még döcögött a játék. Ez is azt bizonyítja, hogy az utolsó percig kell koncentrálnunk. Posztonként több remek játékosunk van, ezért ha úgy alakul, hogy harminc-negyven percig szoros az eredmény, akkor a hosszú kispadunknak köszönhetően le tudjuk lépni az ellenfeleinket. Remélem, hogy ez a nemzetközi porondon is megmutatkozik. Innentől ugyanis nincs hibázási lehetőség, főleg nem hazai pályán.
Ami a távolabbi célokat illeti, mindenki nagyon sokat várnak tőlünk a vezetők, szurkolók és természetesen mi is nagyon szeretnénk, hogy a négyes döntőbe jussunk. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy nagyon jó csapatunk van, amely a final fourba való, azonban ezt be is kell bizonyítani a pályán, s a szerencsének is mellénk kell állni, akár a sorsolás, akár a sérülések elkerülése terén. Ha ez megvalósul, akkor beteljesülhet mindannyiunk legnagyobb vágya: akár idén vagy legkésőbb jövőre ez a megerősödött gárda odaérhet Európa legjobb négy alakulata közé.
A legkisebb Fazekas kezében is jól áll a labda
Ami a családomat illeti… Elkezdődött az iskola, Gergő fiam már harmadik osztályba lépett. Ez mutatja, hogy milyen gyorsan telik az idő, hiszen úgy érzem, hogy még csak most született, pedig nemsokára már felsős lesz. Középső fiam, Máté már nagycsoportos, jövőre tehát ő is elkezdi a tanulást, idén pedig már előkészítőkre jár.
Hál’ Isten elkezdődtek a fiúknak is az edzések, így jobban le tudják vezetni az energiájukat. Gergő folytatja a kézilabdát az Éles Kézilabda Iskolával, Máté pedig a foci mellett szintén elkezdett kézilabdázni. Az iskola és az edzések után pedig természetesen még itthon is vár rájuk a tanulás.
A legkisebb csemete, Áron Nándor is már két éves lesz idén decemberben. Stramm fiú, nagyon jól bírja, hogy a feleségem, Kriszti esténként inkább Gergővel foglalkozik a tanulás miatt, miközben én edzésen vagyok. Sőt, ezt kihasználva, Mátéval már ő is elkezdett „pattogtatni”. Nos meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól áll a kezében a labda.
Fazekas Nándor
