Közvetlenül a legutóbbi írásom óta lejátszottuk az első hazai Bajnokok Ligája meccsünket a Celje ellen. Ahogy utóbb beszélgettünk a fiúkkal, nem is a sorozat vagy az ellenfél, hanem inkább a közönség miatt volt kisebb drukk az újoncainkban. Noha rutinos kézilabdázókról van szó, akik sok nagy csatát megvívták már, mégis volt bennük ilyesfajta érzés a premier előtt, hiszen tudták, hogy milyen fantasztikus a veszprémi közönség, s nagyon szerettek volna bizonyítani előttük.
Fazekas Nándor
Úgy érzem, hogy a csapat összességében megfelelő teljesítményt nyújtott. Igaz, a játékunkban voltak a hibák, hiszen, ahogy legutóbb is írtam, az alakulat még nem érett össze teljesen. Védekezésben és támadásban is voltak hiányosságaink, amelyeket a Celje ki is használta, s a második félidő elején fel is tudott jönni. A végére aztán ismét javítottunk, s magabiztos győzelmet arattunk, így a csapat és a közönség is elégedett lehetett. Viszont egyértelmű a jelzés, hogy a folytatásban jobb teljesítményt és összeszokottabb játékot kell mutatnunk, hiszen egyre erősebb ellenfelekkel találkozunk, s nagyon nehéz feladatok várnak ránk.
Ezt követően utaztunk el a Constanta együtteséhez, amely véleményem szerint szintén erősödött, hiszen ők is Spanyolországból igazoltak. S most már ők sem érik be a román bajnoksággal és kupával, a BL-ben is szeretnének valamelyest előrébb jutni. Bukarestben is hullámzó volt a teljesítményünk, amikor azonban úgy összeállt és koncentrált a csapat, ahogy edzőnk, Carlos elvárja, minden tökéletesen működött. Utána aztán jött egy pici kihagyás, s máris homokszem került a gépezetbe. Igaz, ezeket a végére ki tudtuk javítani, s összességében jól sikerült a meccs, hiszen ismét tízgólos sikert arattunk.
A Gyöngyös elleni hét eleji bajnoki – az ellenfelet nem megbántva – is jól szolgálta a felkészülésünket, hiszen tovább gyakorolhattuk az elvárt figurákat. Erőnlétileg ugyan nem volt túl magas színvonalú a meccs, de így is sokkal jobb lehetőségünk nyílta gyakorlásra, mint egy normál edzésen.
Most pedig két olyan mérkőzés következik a BL-ben, amelyeken már nem lehetnek kihagyások, nem kerülhet homokszem a gépezetbe, hiszen a két tavalyi döntőssel mérkőzünk. Most vasárnap az Atlético Madrid vendégeként lépünk pályára. A hét második felében csak velük foglalkoztunk, több videó elemzést is tartottunk, s az edzéseken is ennek szellemében gyakoroltunk. Ahogy én kapusként kivettem, mindkét csapat ugyanazt a játékot nyújtja, két egyforma stílusú gárda fog találkozni. Az fog dönteni, hogy ki fogja ezt hatékonyabban, kevesebb hibával bemutatni.
Annyi előnyük van, hogy ők régebb óta játszanak együtt és ők lesznek a pályaválasztók. Nálunk azonban szintén remek játékosok vannak, akik bizonyítni szeretnék, hogy nem csak a Celje vagy Constanta, hanem a csoportfavoritok ellen is fel tudjuk venni a versenyt. Igaz, hogy sok klasszis eligazolt a Madridból, de így is maradtak épp elegen. Nagyon erős csapathoz megyünk, de nem esélytelenül. Hogyha a csapat elhiszi, hogy nyerni tud Madridban, nagyon nagy lépést tehet a célok felé, de erről persze még korai értekezni. Mindenesetre nagyon jól felkészültünk a találkozóra. Bízom benne, hogy ez a pályán is látszódni fog.
Csütörtökön ünnepeltük Iman Jamali és Végh Józsi szülinapját. Jamali „lemaradt” a szokásos pizza rendelésről, hiszen Józsi már előre jelezte, hogy egy jó őzpörköltet készít nekünk, amit egyébként Vilovkski egyik barátja lőtt. Nagyon jó hangulatban telt az edzés utáni vacsora, amikor is egy kiváló pörkölttel, nokedlival fejeztük be a napot. Októberben egyébként is jönnek sorban a születésnapok. Remélem, hogy ezeket győzelmekkel tudjuk megünnepelni.
Fazekas Nándor
