Számos döntéshozó gondolja úgy, hogy a népesség lelki egészségének javításához a kulcsot a pszichiátria fejlesztése jelenti, és a jobb lelki egészséghez vagy a hatékonyabb prevencióhoz vezető út a pszichiátriai programok erőteljesebb finanszírozásán keresztül vezet. A legfőbb probléma az, hogy ez alapvetően téves kiindulópont – mutat rá az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány, az a civil szervezet, amely közel másfél évtizede küzd a pszichiátriai visszaélések ellen. A mai pszichiátria ugyanis, bármennyi pénz vagy eszköz álljon is rendelkezésükre, nem képes helyreállítani az emberek lelki egészségét. Ez azonban nem pusztán az alapítvány véleménye; erről sok esetben nyilatkoztak már vezető pszichiáterek, így például a Pszichiátriai Világszövetség elnöke, dr. Norman Sartorius 1994-ben: „Az az idő, amikor a pszichiáterek úgy gondolták, hogy képesek meggyógyítani a mentális betegeket, elmúlt. A jövőben a mentális betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a betegségükkel.” Dr. Rex Cowdry pszichiáter, az USA Országos Mentális Egészségügyi Intézetének igazgatója 1995-ben elismerte: „Nem ismerjük az okokat [a mentális betegségekét]. Még nincsenek módszereink arra, hogy »meggyógyítsuk« ezeket a betegségeket.” Ez alól Magyarország sem kivétel, az OPNI korábbi főigazgatója, Veér András ezt írta: „Mindaddig tehát, amíg nem ismerjük az elmebetegségek valódi okait, az ellenük való védekezés sem lehetséges.” A hasonló pszichiátriai nyilatkozatok listáját még hosszan lehetne folytatni.
A pszichiátriai osztályokon kezelés gyanánt gyógyszerezett embereknek mindössze a tüneteit nyomják el, a valódi problémát ezek a szerek nem oldják meg, ráadásul sok esetben függőséget okozhatnak. Ezek az emberek azután – hatékony segítség híján – újra és újra visszakerülnek a pszichiátriai ellátórendszerbe, amely többszörösére növeli az elmeegészségügy területére fordítandó költségeket. Az, hogy ezeket az embereket a pszichiátriai szerek gyakran egész életen át tartó szedésével „tünetmentessé” teszik, nem jelent valódi gyógyítást, ellenben folyamatos plusz költséget jelent az egészségbiztosítás számára.
Ha a pszichiátriai kezelés helyre tudná állítani az emberek lelki egészségét, a kezelés nem jelentene stigmát – hiszen a páciensek valóban gyógyultan hagyhatnák el a pszichiátriai osztályokat. A pszichiátriai kezelések stigmatizáló volta árulkodik legjobban e módszerek működésképtelenségéről.
Dicséretes minden törekvés, amely a társadalom lelki egészségének javítására törekszik, és nagy a szükség egy olyan ellátórendszerre, amely segítséget nyújt a mentális problémákkal küzdő embereknek, ez azonban nem a mai pszichiátria programjaiban keresendő. Nem egy példa van viszont a világon olyan intézetekre, ahol a mentális zavaroktól szenvedő embereket pszichiátriai szerek mellőzésével, humánus módon, működőképes módszerekkel kezelték. Ezek azok a módok, amelyek bevezetésével nagyban csökkenteni lehet az egészségügy költségeit és a rászorulók lelki egészségét javítani lehet.
