Az emberiség évezredek óta várja pusztulását. Ebben szerepet játszik a vágy a halál utáni üdvözülésre, a bűnös és igazságtalan emberiség megbüntetésére, és még állhat mögötte ezer más ok is.
Véleményem szerint sokan azért várják a világ végét, mert elégedetlenek az életükkel. A filmekből és könyvekből látják, hogy a rossz megbűnhődik. Az emberek háborúznak, lopnak, hazudnak, keresztbe tesznek egymásnak. Az emberek rosszak, következtetésképpen bűnhődni fognak.
Sokan szeretnék látni, hogy még az életükben eljön az „igazság” és a gonosz elnyeri méltó büntetését.
Pedig nem lenne szükségünk a világvégére ahhoz, hogy boldogabbak lehessünk.
Nem egy külső hatalomtól, vagy erőtől reméljük a változást, hanem magunktól.
Nem a múltbéli sérelmeken kell lovagolnunk, hanem a jelent építenünk.
Törekedjünk a közös pontok, és ne az eltérések keresésére.
Tanuljunk az elődeinktől és tanuljunk a hibáikból.
Persze hibákat mi is fogunk elkövetni, de ezekkel szembe kell néznünk. Ha letagadjuk őket, sosem oldódnak meg. Beismerni, hogy tévedtünk kínos dolog, de az első lépés arra, hogy helyrehozzuk. A katolikus egyházban a gyónás is így működik. Azzal, hogy beismerjük a tévedésünket, elkezdhetjük helyrehozni azt.
Nem világvégére kell nekünk, hanem változás.
Az emberiségnek nem büntetésre van szüksége, hanem őszinte bűnbánatra.
