Menő retró szoba (díszlet: Perlaki Róbert), amíg el nem kezdődik a darab, kedvére kigyönyörködheti magát az ember a berendezési tárgyakban, ilyen szobát már láttam, pont ilyet és pont így – valahogy ez az érzése mindenkinek.
A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!
Az Adáshiba se nem tragédia, se nem komédia, mert vígjátéknak nem elég vicces, hogy több legyen, ahhoz meg a tartalma/mondanivalója nem kínál elég alapot. Kisszerű emberek kisszerű gondjai, tipikus korleírás az 1960-as évekből: élni, megélni, éldegélni a jég hátán is, építkezni, nyaralót venni, autót venni, nyaralni Jugóban/Horvátban, hogy utána kollegáink képébe röhöghessünk... És természetesen a tévé, a tévé, a tévé, ami mindennek alfája és omegája. A darab szereplői akkor sem ismernék fel Jézust, ha glóriával és lebegve érkezne meg közéjük, így hát fölösleges a megváltás, a más alternatíva, nem menthetők meg önmaguktól.
"Akkor sem ismernék fel Jézust, ha glóriával és lebegve érkezne"
Valahogy szánalmasak, de inkább érdektelenek ezek a figurák, annyira elhatárolódunk tőlük –legalábbis én nem érzem kicsit sem közel magam hozzájuk –, hogy végül is megváltatlanságuk nem okoz számomra rossz érzést, sem pedig örömet. Mintha betekintenénk a terráriumba, aztán hagynánk a hangyákat tovább menni a maguk útján. A legkisebb fiú (Habóczki Máté/Ticz András) elmenetele sem akkora tragédia, hiszen valahogy semmi sem tragikus, sem nekik, sem nekünk, a lényeg, hogy közben hadd szóljon a tévé.
"A lényeg, hogy közben hadd szóljon a tévé"
Trokán Anna (Saci) nagyon kifejező és jellemző a butácska fiatalasszony szerepében, Chajnóczky Balázzsal (Dönci) működőképes párost alkotnak. Oberfrank Pál szerény és humánus, kicsit lúzer Emberfije visszafogottan mulattató, kedves alakítás. Darabont Mikold kitűnő Vanda szerepében, meg tud maradni kívülállónak ebben a felszínes és buta tenyészetben.
Trokán Anna és Chajnóczky Balázs
Kicsit tartottam az Esztergályos-Eperjes-Reviczky triótól, de meglepően visszafogottak. Esztergályos Cecília például egyáltalán nem veszi paródiára az anya (Bódogné) szerepét, hihető és elfogadható az alakítása. Reviczky Gábor (Szűcs úr) szerepe okán (a meggyógyított béna) komikus, egy idő után a grimaszolást is elfelejti. Eperjes Károly (Bódog) pedig betartja a játékszabályokat, nem karikírozik jobban, mint kellene.
Reviczky Gábor, Esztergályos Cecília és Eperjes Károly
Jól működő, összeszokott csapatjáték jellemző az Adáshiba stábjára, a darab tempója pörgős, egy percig nem unatkozunk, minden flott és átgondolt. Azt nem értem csak, hogy miért kell ennyi vendégművészt hívni az előadásba (persze megértem, ha színészeink a rengeteg bemutató okán így is leterheltek, meg kell a változatosság), de a „mieink” is ugyanolyan jól eljátszanák ezeket a szerepeket.
Darabont Mikold és Oberfrank Pál
Máskülönben szórakoztató, – mérsékelten elgondolkodtató –, sziporkázó előadássá sikeredett az Adáshiba, és emellett új, friss arcokkal is találkozhatunk a veszprémi színpadon. Köszönet érte az alkotóknak! Diversitas delectat!
