A produkciók megtekintése előtt az színház igazgatója, Oberfrank Pál köszöntötte a nézőket. Elmondta, a színdarabok igyekeznek a mélyére nézni a történelemnek, és segíteni szembenézni a múlttal. Hozzátette, a témák miatt az előadások inkább komolyak lesznek, mint humorosak. A köszöntő után a közönségnek levetítettek egy rövid dokumentumfilmet a Petőfi Színház múltjáról, majd a színdarabok következtek.
Levelet hoz a tábori posta (a Rácz család visszaemlékezései alapján,1942-1943)
El kell ismerni, a diákok kitettek magukért. Nem profi színészek, de a történeteket képesek voltak nagyon hatásosan és meggyőzően előadni. A huszadik század tragikus eseményekkel leginkább teletűzdelt éveit elevenítették meg a fiatalok. A történetek az ünnepség tematikájának megfelelően az embertelen szituációkban megjelenő emberségről szóltak. Amellett, hogy a közönségnek egy színvonalas produkciót nyújtottak, más haszna is volt az előadásnak. A darabban játszó fiatalok beleélték magukat egy sötét korszakba. Nemcsak olvastak ezekről a történetekről, hanem felelevenítették, és ezzel együtt átélték őket. Kaptak egy kis ízelítőt egy tragédiákkal teletűzdelt korszakból, egy felfoghatatlan világba rántották bele őket néhány pillanatra. Megismerhették azokat a szörnyűségeket, amiket nagy- és dédszüleik átéltek egy fél évszázada, és ők is levonhatták belőle a tanulságokat.
A Grábler-tó halai ( a várpalotai romák Grábler-tavi tömeggyilkosságának története, 1944-45)
Láthatták hova fajulhat a világ, ha hagyjuk kiveszni belőle az emberséget, közvetve megtapasztalhatták a háború tragédiáit, az elhurcolásokat, a kivégzéseket. 10-20 év múlva ezek a fiatalok veszik át tőlünk a világot. Amit a darabok készítése és előadása közben tapasztaltak és átéltek, megmutatta nekik melyek azok az utak, amire nem szabad rálépni.
Amíg azonban nem jött el az ő idejük, rajtunk van a felelősség.
Tanuljunk elődeinktől a fiataljainkon keresztül!