Hogyan jutok ki az USA-ba?
Az egyetemeken gyakran látni hirdetéseket, amelyek az Egyesült Államokba hirdetnek munkát egy-egy nyárra. A két legismertebb Magyarországon is működő közvetítő cég a Camp Leaders és a CCUSA. Hogy igénybe vehessük a szolgáltatásaikat, néhány követelménynek azonban meg kell felelnünk. Először is szükséges a hallgatói jogviszony, társalgási szintű angol nyelvtudás, nagyjából 130 ezer forint, és némi szabadidő a papírmunkák elvégzésére, vízuminterjúra, és a felkészítő előadások meghallgatására.
Ezek a cégek általában gyerektáborokba közvetítenek gyermekfelügyelőket és egyéb személyzetet.
A gyermekfelügyelők a táborozók testi épségéért, programok szervezéséért, a kabinok tisztán tartásáért felelnek.
Az egyéb személyzetbe tartoznak a konyhai kisegítők, akik ételeket készítenek elő és iszonyatosan sokat mosogatnak, valamint a karbantartók, akik a közös helységek tisztántartását a zöld területek gondozottságát kapják feladatul.
A munkaszerződés általában két és fél hónapra szól, ez idő alatt összegyűlik annyi pénz, amennyiből lehet kikapcsolódni, és kicsit utazgatni az Egyesült Államokban.
Kultúrsokk
Mégis miben más a tengerentúl, mint a jó öreg Közép-Európa? Először is az ételek. A kenyér nálunk sós, míg odaát inkább édes, kalács jellegű. Személyes tapasztalataim alapján a koszt a táborokban főleg gyorsételekből áll. Viszont az nem igaz, hogy az amerikaiak csak ilyet esznek. Egy városba látogatva több éttermet is találhatunk a legkülönfélébb nemzetek ízeivel. Sok tábor azonban az erdő mélyén van, és így az ott dolgozók az előre elkészített fagyasztott húsokon, a porból kevert krumplipürén és hasonlókon élnek néhány hónapig. Meghízástól mégsem nem kell tartani, mert a rengeteg munkával leadjuk a kilókat, mielőtt ránk rakódhatnának.
Az alkohollal még furcsább a helyzet. Szabadság hazájában nagyon szigorúan veszik azt, hogy az ifjak ne rontsák meg testüket eme rendkívül káros anyaggal. Ezért alkoholt nem csupán eladni, hanem odaadni is tilos 21 év alattiaknak. Akinél pedig a kocsiban olyan szeszes italt találnak, ami meg van bontva, ugyanúgy megbüntetik, mintha ittasan vezetett volna. Mindennek a tetejében a Walmart hipermarketben sem lehet alkoholt kapni. Ez a jelenség a TESCO italos polcaihoz szokott magyarokból általában hatalmas csodálkozást vált ki.
Az alkohol és a cigaretta tilalma a táborban különösen szigorú volt. A gyermekfelügyelők mellett a kisegítő személyzet sem ihatott egy csepp alkoholt sem, egészen a tábor végéig. A tilalom megszegésének elkerülésében sokat segített az amerikai sör, aminek olyan undorító az íze, hogy minimum egy három napos Szaharai út kell, hogy egy európai sörökön nevelkedett ember lekényszerítse a torkán.
Az amerikaiak egyébként szóban nagyon közvetlenek, ám a testi érintkezéssel kicsit óvatosabban bánnak. Egyik munkatársam ezt személyesen tapasztalhatta meg. Egy tábori táncos estre minden ott dolgozó és táborozó hivatalos volt. A 14-15 éves lányok behívták munkatársamat a tánctérre. Egy darabig táncoltak egymással szemben, nem érintkezve, ahogy mindenki más. Munkatársam azonban gondolt egyet, és megfogta a kezeit. A táncot a fiatal lány rémült és zavarodott arcot vágva folytatta, majd a szám végén elköszönt, és sietve távozott a barátnőivel együtt. Én, aki alapból nem kedvelem a testi érintkezést idegenekkel viszont a tábor végéig remekül kijöttem velük.
New York, New York…
Az USA-ban töltött idő természetesen nem csak a munkáról szólt. Az ott tartózkodás utolsó néhány hete az utazgatásé és a kalandoké. Munkatársaim nagy része repülőre ült, és Los Angeles-be, vagy Las Vegas-ba látogatott, hogy aztán két hét múlva egy megmaradt dollárral induljanak haza a Kennedy reptérről. Én a magam részéről úgy döntöttem, hogy a keleti partot fedezem fel. Philadelphia, Washington D.C., és New York szerepelt az úti célok között. Philadelphia elvarázsolt a hihetetlen izgalmas történelmével, New York pedig a pezsgő kulturális életével. Azonban a legemlékezetesebb város, amit meglátogattam Washington DC volt. Akinek valaha lesz lehetősége, mindenképp érdemes az USA fővárosát megnéznie. A Smithsonian intézet által üzemeltetett múzeumok (többek között a repülő és űrhajó múzeum és a természettudományi múzeum) pedig a legjobbak, amikben valaha jártam. De itt van az amerikai parlament, és rengeteg más emlékmű, ahol kiváló idegenvezetők kalauzolnak minket.
Pénzkérdés
A végső kérdés már csak az, hogy mennyit fizet ez a munka. Ha csak az anyagiakat nézzük, akkor nagyon keveset. Ennek oka az, ha az ember szeretne kicsit világot látni, akkor általában elkölt annyi pénzt, hogy az egész út épphogy visszahozza az árát. A visszatérő dolgozók ugyan sokkal több pénzt keresnek, de ez általában csak késztetés arra, hogy még többet költsenek.
Én mégis azt mondom, megéri elutazni. Ugyan hazaérve nem fogunk a pénzben dúskálni, viszont olyan élményekkel és kalandokkal leszünk gazdagabbak, amiket már senki soha el nem vehet tőlünk. Ez pedig többet ér minden dollárnál.
