Az eseményt dr. Lackovits Emőke nyitotta, méltatta a kötet mélységét és olvasmányosságát, majd beszélt a tanyavilág pusztulásáról. Elmondta, a szocializmus idején a rossz politikai döntések által okozott gazdasági kudarcok felelőseként az akkori hatalom igyekezett az árutermelő középbirtokosokat megtenni. A tanyák lakóinak az élete egyre nehezebb lett, betarthatatlan dolgokat követeltek tőlük vagy hatalmas adókat vetettek ki rájuk. Hamarosan a magyar tanyák világából szinte semmi sem maradt. Sófalviné Tamás Márta a könyvével nem csak egy kitűnő néprajzi kutatást készített, hanem emléket is állított ennek a letűnt földi paradicsomnak - jelentette ki Lackovits Emőke.
A kötet szerzője elmondta, az anyaggyűjtésnél főleg személyes beszámolókra épített, ám emellett igyekezett írásos forrásokat találni, sőt, a temetőket is végigjárta. Elhangzott, néhányan akik elvesztették a tanyájukat nem tudtak túllépni a traumán és félve beszéltek azokról, amik velük történtek. Tamás Márta hozzátette, végül legtöbben mégis megnyíltak és hajlandóak voltak elmondani a történetüket. Egy néni egyszer azt mondta neki, hogy nehezen beszél a régi időkről mert nagyon fáj miatta a szíve. Akik azonban megnyíltak, egy időre visszautaztak az időben, és látszott az arcukon a visszaemlékezés boldogsága - árulta el a könyv szerzője.
Megtudhattuk, a tanyákon élő emberek rengeteg tisztelettel és szeretettel viseltettek egymás iránt. A természethez közel élők minden lépésükkel azon voltak, hogy a jövőt építsék. Nem csak saját maguk, hanem a gyermekeik és unokáik számára is. A munkák a tanyán rengeteg tudást igényeltek, az ott élő emberek a növénytermesztéstől kezdve az állatok gondozásáig a mezőgazdaság minden részét ismerték . A gyermekeket már kiskoruktól fogva nevelték erre az életformára. 4-5 éves korukban már megkapták a felnőttek szerszámainak kisebb változatát, és vitték ki őket a mezőre dolgozni. Emellett persze a családok ügyeltek mindig arra is, hogy az újabb generációból valaki tovább tanuljon.
Sófalviné Tamás Márta hangsúlyozta, hamis az az elképzelés, miszerint a tanyán élők rossz körülmények között éltek. Volt rendes fürdőszobájuk angolvécével, emellett nagy gondot fektettek az igényességre és a tisztaságra is. A tanyán élők igyekeztek új bútorokat venni, és esténként rengeteget olvastak. Számos egyesület alakult, ahol színdarabokat játszottak, beszélgettek, vagy éppen könyveket kölcsönöztek egymástól. A kötet szerzője elmondta, ő maga is tanyán született, és még ma is vágyakozva gondol vissza fiatal éveire.
Dr, Lackovits Emőke itt hozzátette, az imént felsorolt jelenségek utaltak a parasztság polgárosodására, amit a kommunista diktatúra nem hagyott kibontakozni. Sófalviné Tamás Márta könyve ennek az azóta elpusztult földi paradicsomnak állít emléket - hangzottak el a záró szavai a népdalrészletekkel és a könyv egyes részleteinek felolvasásával teletűzdelt eseménynek.
