A csaknem száz éve, 1914-ben írt történet főhőse a Kéri Kitty alakította Boriska, aki egy gazdag báró (Eperjes Károly) szeretője lesz, hogy családján segítsen. A báró bőkezűen támogatja is a családot, ám egyszer csak felbukkan Boriska életében a szerelem a nincstelen költő Pázmán Sándor (Gémes Antos) személyében. A lány eddig nem tapasztalt helyzetbe kerül: saját és családja boldogsága közül kell választania.
A darab szerzője, Heltai Jenő 1871-ben született Budapesten. Jogot tanult, majd tanulmányait félbehagyva újságíróként dolgozott a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap majd a Pesti Napló munkatársaként. Sokat utazott, számos európai nagyvárosban élt. Közeli kapcsolatba került a világot jelentő deszkával: nem csak színdarabokat írt, de igazgatóként is dolgozott a Belvárosi Színházban majd a Magyar Színházban. A zsidóüldözés elől külföldre menekült, majd a világháború után tért haza. Francia Becsületrenddel, Kossuth-érdemrenddel és Kossuth-díjjal is kitüntették. 1957-ben, 86 évesen hunyt el.
A Tündérlaki lányokat Veszprémben rendező Guelmino Sándor szerint a darabnak amellett hogy bája és humora van, nagyon fontos dolgokról szól, vannak mélységei, és ez a kettő együtt a színészek és a rendező számára is komoly kihívásokat tartogat. A darab az önzés vígjátéka, a néző az emberi gyarlóságon és önzésen nevet, és közben szembesül magával, ami nem mindig szórakoztató. Az a kérdés, hogy ebben a világban érdemes-e áldozatot hozni, és kiért érdemes? A jelen világban, amikor sokan választanak olyan megoldásokat, ami által besározódnak, ugyanúgy aktuális ez a kérdés, hogyan tudunk elszámolni a lelkiismeretünkkel?