Agyagból készült, kicsi, többnyire női alakot ábrázoló szobrok kísérik a földművelés terjedését a Közel-Keletről egészen a mérsékelt övi Európa nyugati széléig. A Kr. e. 7. évezredtől a 4. évezredig tartó időszakban ezen a hatalmas területen kultúránként különböző, de szinte kanonizált ábrázolások alakultak ki. Némelyik szobor kifejezetten művészi alkotás, mások ügyetlenek. Nyilvánvalóan nem a szépség volt a cél. Hiába a sok lelet, a szobrok használatát, jelentését nem ismerjük. Az őskor világa nehezen megközelíthető terület. A kutatás nagyobb része egyetért abban, hogy a kultusz körében kereshető a magyarázat, de léteznek egészen hétköznapi, sőt extrém magyarázatok is.
A korai földművelő társadalmakban nyilvánvalónak tűnik, hogy a kis női szobrok a termékenységi kultuszhoz kapcsolódnak – lévén ez az agrárrítusok központi eleme. A paraszti gondolkodásnak hangsúlyos része emellett még az élet-halál körforgása mint alapvető emberi élmény következtében a halotti kultusz és az őskultusz. Ezek egymástól és a termékenységi kultusztól elválaszthatatlanok. Az őskori gondolkodásnak ebbe a mai ember számára már felfoghatatlan, titokzatos világába kalauzol el bennünket a képen látható 6600 éves hölgy.
