A közönség elsőnek Kristóf Lilla Alida beszámolóját hallhatta. Megtudhattuk, Széchenyi Pál múmiáját elsősorban azért akarták megvizsgálni, hogy megtudják valóban mérgezés okozta-e az érsek halálát. Szóba került a test kiemelésének és szállításának problémái. Elhangzott, a múmiát antropológusok és patológusok mellett mérnökök is vizsgálták, hogy később rekonstruálni tudják az érsek arcát, lemásolhassák a csontvázat. Itt megmutatták a közönségnek a koponya fekete utánzatát is. Kristóf Lilla elmondta, egyértelműen kiderült hogy az érseket nem mérgezték meg. Hozzátette, találtak arzént a múmián, ám a vizsgálatok egyértelművé tették, hogy ennek az anyagnak Széchenyi Pál halála után a holttest tartósításában volt szerepe. A kutató felidézte, a vizsgálat alatt egy katolikus pap végig velük volt, aki ügyelt arra, hogy méltóképpen és tisztelettel bánjanak a múmiával. Hozzátette, az atya személye nem volt zavaró, sőt inkább egy magasztos légkört adott az egész kutatásnak.
Kristóf Lilla Alida
A vizsgálatokról egy könyvet is kiadtak Széchenyi Pál érsek emlékezete címen. A kötetet a közönségnek Eperjes Károly, a Petőfi Színház művészeti tanácsadója ajánlotta. A színész elmondta, hatalmas rajongója Széchenyinek és arra biztat mindenkit, hogy olvassa el a kiadványt, mert nagyon érdekes és izgalmas.
A bemutató után Pap Ildikó előadásával folytatódott a program. A kutató Romzsa Tódor, görögkatolikus püspök maradványainak feltárásáról beszélt. Elmondta, 1998-ban a munkácsi templomban ismeretlen ember maradványai találták meg. Több jel utalt arra, hogy a második világháború után meggyilkolt egyházi vezetőt találták meg. Megtudhattuk, 1947-ben a püspök éppen egy szekéren tartott hazafelé néhány társával egy templomszentelésből, mikor egy teherautó beléjük rohant. Az ütközés után Romzsa Tódort és a vele utazókat még nagyon brutálisan meg is verték. A püspök néhány napon belül a kórházban belehalt sérüléseibe.
Megtudhattuk, a kriptát, ahova az egyházi vezetőt temették körbebetonozták, ezért a helyiségben 17-19 fok uralkodott, a páratartalma pedig rendkívül magas volt. Az előadó közölte, ezek a körülmények sokat ártottak a holttest állagának.
Elhangzott, a püspököt több szempontból igyekeztek beazonosítani. A ruhái viszonylag épen megmaradtak, így a ravatalról készült fényképek segítségével már nagyjából sikerült a személyazonosságát megállapítani. A bizonyosságot azonban a holttest biológiai tulajdonságainak vizsgálata nyújtotta. A koporsóban fekvő férfi életkorban, testfelépítésben is azonosságot mutatott Romzsa Tódorral. A végső bizonyíték azonban a fogazatban rejlett. A püspöknek az ütközés és a verés miatt több foga és az állkapcsa is eltört, amit a kórházban rézzel rögzítettek, a koponya vizsgálata pedig utalt ezekre a sérülésekre és a korrigálási kísérletre.
A programot a többek között Romzsa Tódor életét is kutató Puskás László atya „vértanúságot szenvedő görögkatolikus papok boldoggá avatása” című előadása zárta.
